A gyerekek csak így emlegették azt a
lakást, ami a legjobban tetszett nekik: a cicás ház. Persze, hogy
ez volt a kedvencük, hiszen mióta csak megérkeztünk
Spanyolországba, folyamatosan azzal nyaggatnak, mikor lehet már
végre saját állatuk, hiszen megígértük, hogy majd itt, a kertesben. Amikor
kimentünk a hatalmas teraszra, és ott megláttuk a szomszéd
barátságos macskáját, aki azonnal átjött üdvözölni minket,
már tudtam, hogy a gyerekeknek ez lesz a kedvenc helye. Tiszta szerencse, hogy a férjemmel mi is ebbe a lakásba szerettünk
bele.
Már az alapadatok is impozánsak: 150
négyzetméter, három hálószoba, három fürdőszoba, 60
négyzetméter terasz. Szemben a hegyeket látom, jobbra nézve a
tengert. Minden szobában beéépített szekrény és mindent márvány
borít, ami nekem a kipucolhatatlan angol szőnyegpadló után igazi
álom. Persze egy lakópark része, tehát van hozzá medence és
gyerekmedence is, ami Kisbendének csak a térdéig ér, játszótér
és két teniszpálya. De ami a legjobb, hogy csak 15 perc kényelmes
séta a városközpont, boltokkal, kávézókkal, iskolával,
tengerparttal, játszótérrel, kozmetikussal.
Az egyetlen dolog, a kívánságlistámról,
amiről le kellett mondanom, az a saját kert és ezzel együtt a saját állat is, de hatalmas terasz és a macska, ami minden nap átjár hozzánk pótolja a kellemetlenségeket. Ráadásul a teraszon van egy kis magasított
konyhakert is, ha mégis ültetni akarok valamit. (Már ültettem is bazsalikomot, mentát és levendulát.)
Kellemes meglepetés, hogy míg
Angliában a bútorozott ház azt jelenti, hogy beleraknak a lakásba
pár olcsó ágyat és szekrényt, itt arra kell számítani, hogy a kiadó házak tökéletesen be vannak rendezve, az utolsó kiskanálig,
csak ruhát kell vinni a beköltözéskor, mert ágynemű, törölköző,
WC illatosító, seprű, tésztaszűrő és még díszpárna is van benne.
Persze a legtöbb helyen semleges
fehér-barna-bézs színekre hangolva, hogy ne mindenki számára
kellemes látvány legyen. De ez a ház más. Ez tele van
színekkel, élénk narancs-vörös kerámiákkal, mahagóni faragott
szekrényekkel és igazi olajfestményekkel. Erős és határozott ízlésű nő rendezte be, ezt azonnal éreztem, és mint kiderült, igazam is volt.
Messze ez volt a legszebb ház, amit
csak láttunk a három hét alatt, és persze rögtön bele is
szerettünk, ám az eladó közölte, hogy a szerződéskötés előtt
személyesen is akar velünk találkozni. (Csak az összehasonlítás
kedvéért jegyzem meg, hogy Angliában egyszer sem találkoztunk a
bérbeadóval a két év alatt.)
Bevallom, kicsit féltem, mert a lányok
tudnak jól viselkedni, de hát Kisbende fekete ló. Mert mi van, ha mondjuk rosszkedvű, álmos, éhes és levág egy hisztit? Vajon akkor is a miénk lehet a ház? És mi van, ha úgy vélik, túl
kicsi, túl élénk, túl fiúsan rontópali?
A spanyol tulajon azonban elképesztően szimpatikusak voltak - és az érzés kölcsönös volt. Azonnal beleszeretettek Kisbendébe, aki az egyórás szerződéskötési procedúrát
majdnem végig szépen végigülte, (közben a telómmal játszott) és szerették a férjemet is, aki meglepően jól tudott velük spanyolul
beszélni. Aztán eljöttek velünk a házba és mindent
megmutogattak. A legjobb rész az volt, amikor a két pasi elment
megnézni a garázst és a lakáshoz tartozó tárolót, én meg
egyedül maradtam a nővel, aki nem beszélt angolul. Mégis tök jól
megértettük magunkat, folyamatosan dumált hozzám és közben végig mutogatott, hogyan működik a sütő, a
mikró, a mosogatógép, a mosógép, megbeszéltük, kell-e
szelektíven gyűjteni a szemetet. Egy kis jóindulat ugyebár
legyőzi a kommunikációs gátakat.
Aztán itt hagytak minket és
megkezdtük a felfedezést – mi van a fiókokban (elosztók,
pótégők, varródoboz...) és persze a lányok macskáztak ezerrel,
mert ez egy nagyon barátságos kis jószág és úgy látom,
napközben eléggé unatkozik, és nagyon örül, hogy itt mindig van aki
megsimogatja. (Naná, hogy azóta kaját és saját tányért is vettünk neki, nem engedem, hogy nagyon sokat adjanak neki a lányok, de 4-5 szem száraztáp és egy kis víz nem zavarja talán a gazdi köreit.)
Persze vannak kis furcsaságok a házzal
kapcsolatban, mint minden új helyen. Nekem például érthetetlen, miért
van mind a három fürdőszobában bidé, ami teljesen elveszi a
helyet és egy tárolószekrény mondjuk törölközőknek
már sehová nem fér be.
Furcsa az is, hogy nincs a háznak se
légkondija, se fűtőberendezése. Igaz, valószínűleg nem is kell
– a terasz például keleti tájolású, tehát csak délelőtt süt
ide a nap, délután teljesen árnyékos. Fűtésre meg errefelé nem
nagyon van szükség – legalábbis napközben. Merthogy még mindig
rövidgatyás, pólós idő van, míg le nem megy a nap. Ám akkor
azért eléggé lehűl a levegő – és itt jön a következő
furcsaság, minden szobában van egy öklömnyi lyuk a falban. Be van
dróthálózva és van előtte kis díszrács is, szóval ez
valamiféle szellőzőnyílás lehet, de mondjuk nekem kellemetlen, hogy a hideg levegő
simán besüvít rajta éjszaka. (Vicces, hogy az ablakok viszont duplák és szigeteltek... ki érti ezt?) Ráadásul a spanyolok nem
használnak paplant, csak lepedőt terítenek magukra és arra teszik
esetleg az ágytakarót, ami azért egy forgolódós gyerek esetében
szerintem semmit sem ér. Szóval nagy megkönnyebbülés volt, amikor megérzett a rendes magyar paplanunk és a vastag pizsi.
Bogarakat eddig nem láttam, pedig nagyparám volt. Eddig a lakásban 1-2 apró kis pókkal találkoztunk csak, és pár nagyobbacska hangyával a teraszon (döbbenetesen naggyal!) de nem tudom, hogy
Spanyolország ízeltlábúak tekintetében milyen, mennyire kell
félni az óriási csótányok kívül más lényektől, mondjuk skorpióktól...
Mindenesetre az elmúlt pár napban elkezdtük
belakni és saját képünkre alakítgatni a házat. Áttologattuk a
bútorokat, és pár kenyérsütés az idegen szagot is eltüntette.
Egyre több holmink van itt, és lassan mind kezdjük elhinni, hogy
ez már nem egy újabb állomás, egy új szálloda – mi itt
lakunk. És ez a tény minden nap mosolyt csal az arcunkra, amikor
gyönyörködünk a kilátásban, vagy kiülünk a teraszra
beszélgetni. És hogy minden tökéletes legyen, van tányérantenna
is a tetőn, és pontosan ugyanazokat a jó kis angol csatornákat tudjuk itt
is nézni, mint Coventryben.
Az egyetlen kellemetlenséget furcsa
módon épp a macska okozza, akit a nyomokból ítélve az előző
itt lakó is nagyon szeretett, annyira, hogy be is engedte, mert az
egyik kanapé csupa macskaszőr volt. Sajnos miközben takarítottam,
kiderült, hogy allergiás vagyok a macskákra, és az elmúlt két
napot végigtüsszögtem, hiába vettem be gyógyszert is. Most abban
reménykedem, hogy ha nem engedjük be, a teraszon naponta felmosok
és a gyerekek ruháját gondosan szőrtelenítjük, mielőtt
bejönnek, talán gyógyszer nélkül is el tudom viselni, hogy itt
van. Mert nagyon helyes kis jószág, a gyerekek imádják, és
nem szívesen üldözném el.De azért azt se szeretném, ha én szenvednék őmiatta.
Örülök hogy sikerült végre új otthonra lelnetek! Remélem jól érzitek majd ott magatokat. Tudom a blogon nem szoktál nagyon képeket feltenni, de szivesen megnézném milyen is egy igazi mediterrán lakásbelső. :-)
Jó az is hogy kiderült a macska allergiád. Ha megvesztek egy saját jószágot és akkor derül ki az sokkal kellemetlenebb lett volna. Igy talán kezelhető szinten marad nálad az allergia.
Nagyon örülök, hogy végre találtatok egy kedves házat! A lakások, házak tekintetében itt Angliában is vannak furcsaságok, de az ember miután kicsodálkozta magát, hogy "nahááát milyen fura" kezelni tudja ezeket. Gondolom majd ott is ez lesz. Sok sikert a továbbiakhoz! üdv. Kriszti
Tök jó akkor, hogy megtaláltátok az "igazit" :-)
azért egy-két kis elektromos fűtőtest biztos kelleni fog télen és mi is beszerzünk hamarosan meleg paplant ;-)
Jippiiiiiiiiii. :-) Örülünk nagyon. Ha lesz netetek szóljatok, csajok már mondták hogy akarnak skype-olni Bíborékkal. :-D Érezzétek jól magatok, itt is vannak jó hírek. :-) Beszéljünk ha tudunk. Pussz
A macskaszort a ruhabol legkonnyebben a szaritogep tunteti el!
En arra lennek kivancsi, mennyi a havi berleti dij?
De jóóó! Szuper! Nagyon örülök, hogy megtaláltátok, amire vágytatok! :)
Ez egy villa! Jó otthonteremtést!
Nagyon jól hangzik :-) mondhatnám que rico!Pusszancs: KissEra
Legyetek nagyon boldogok az uj lakasban! Kivanom, hogy talaljatok meg a szamitasaitokat! Es par keppel igazan meglephetnel minket!