Pontosan három hete érkeztünk
Spanyolországba. Ennyi ideje élünk szállodában. Pontosabban
szállodákban, mert eddig hármat fogyasztottunk el.
Na, nem mintha elégedetlenek lettünk
volna velük, csak hát így volt a legolcsóbb. Az egészet at
RCI-on keresztül intéztük. Ez az a time-share dolog, amire
szerintem mindenki kapott már meghívást, hogy aztán több órán
át masszírozzák az agyát nagyon lelkes üzletkötők, hogy vegyen
egy hét nyaralást a világ végén, és milyen jó lesz majd neki,
mert több ezer helyre elcserélheti azt majd világszerte. Persze
marha drága megvenni – de cserébe 99 évig lehet használni.
Igaz, van éves költség is, meg cseredíj is és összességében
nem is olcsó az egész. Ráadásul amikor az ember végül cserélni
akar, akkor döbbenten veszi észre, hogy hiába van egy csomó
szálloda a rendszerben, mindenki ugyanakkor megy nyaralni, így hely
nincs, csak néhány helyen, de akkor sem oda, ahová szeretné.
Az emberek többsége eléggé utálja
a rendszert, sokan panaszkodnak is – de ha az ember okosan
használja, akkor az RCI nem az ördögtől való. Mi 17 évvel
ezelőtt vettünk egy ilyen hetet, ifjonti felbuzdulásból és
alapvetően elégedettek vagyunk vele. Persze akkor még nem volt
olyan nagyon drága, ráadásul nem is nagyot vettünk, csak egy kis
kétszemélyeset, nem is túl jó időpontban.
Van azonban a rendszerben egy kiskapu,
amit mi nagyon jól ki tudunk használni, és amit úgy hívnak, hogy
last minute csere, ami azt jelenti, hogy az indulás előtt 30 nappal
már bárki-bármit-bármire cserélhet, mert minden jobb az
üdülőnek, mint egy üres szoba, így tudunk hatfős nagy
apartmanokat szerezni, a kicsi kétszemélyesért cserébe, amiben az
egész család kényelmesen elfér. Mivel mi nem ragaszkodtunk soha egy bizonyos helyhez (még országhoz sem, nemhogy szállodához) és alapvetően az időpontot tekintve is rugalmasak vagyunk, nekünk nagyon bejött. 17 év alatt nagyon sok helyen
jártunk már így – Görögországban, Olaszországban,
Ausztriában, Franciaországban, Skóciában és persze többször
Spanyolországban is. Itt a legkönyebb amúgy szállást találni,
mert Európában itt van a legtöbb RCI szálloda.
Mi főként azért szeretjük, mert nem
egy szállodai szobát kapunk, mert bár nem olcsó az éves fenntartás (kb 50 ezer Ft) de ezért a pénzért egy ötcsillagos apartmanba mehetünk, amihez tökéletesen felszerelt konyha is tartozik, ami Borsi miatt nekünk elég
fontos, így tudunk neki főzni meg kenyeret sütni is. Persze
főszezonban itt is telt ház van – de így október végén azért
akadtak szabad helyek.
Az első szállásunk Malaga mellett,
Mijasban volt, és nagyon tetszett a város. Olyan kellemesen pezsgő
falunak tűnt, ahol minden könnyen megközelíthető gyalogosan is,
szép a tengerpartja, van kis főtere és szinte minden boltban
beszélnek angolul is. Gondolkodtunk is rajta, hogy megnézhetnénk
pár kiadó lakást, de aztán inkább hagytuk, hiszen az eredeti cél
Valencia volt, mert arról a városról mindenki ódákat zengett,
ráadásul nagy kórház is van benne, ahol kezelnek PKU-sokat is.
A második heti szállásunk jóval északabbra, Déniában
volt. Légvonalban Valenciától 40 km. Könnyű lesz bemenni,
gondoltuk, de ez nagy tévedés volt. Gyakorlatilag a várost csak olyan
szerpentines úton lehetett megközelíteni, ami két óránál is
tovább tartott. Ráadásul hétvégén érkeztünk, amikor minden
zárva volt. Hétfőn egy valenciai szent ünnepe, minden zárva.
Pénteken meg Amerika felfedezésének ünnepnapja. Maradt három
napunk a lakáskeresésre távol a várostól, életünk legszarabb
szállásán, ami kifejezetten lelakott és büdös volt. Nagyon
tiszta amúgy, kétnaponta jöttek is takarítani és gyönyörű
volt a medence is – de ez sem változtat azon, hogy a dívány
lyukas volt és kiszívta a nap és éreztem a szagát, amikor rajta
ültem. Déniában még óriás csótányba is botlottunk, amit pedig
se előtte, se azóta még nem láttunk. (Mondjuk nem a szállodában,
de az utcán is elég rémisztő látvány volt.) Ráadásul Borsi
lábán megjelent pár csípés. Paramama rögtön a legrosszabbra
gondol – ágyi poloska. Naná, hiszen most minden blogon ez a téma,
tuti nekünk is az van, amilyen szakadt ez a hely, nem is csoda,
amúgy se lenne meglepő, ahány idegen ágyban alszunk mostanság. A
férjjel elolvastattam minden neten fellelhető anyagot, hogy is néz
ki, hogy találhatja meg és közöltem, most vadászni fog. Semmit
nem talált, és a csípés másnapra elmúlt. Mivel aznap este egy
szúnyog is döngicsélt a szobában, hajlamos vagyok azt hinni, hogy
inkább az lehet a bűnös. De mindez nem hozta meg a kedvem a
környékhez.
Ráadásul az emberek se voltak
kedvesek. Még azok se, akiknek hivatalból muszáj lett volna.
Bementünk a turisztikai hivatalba, hogy milyen gyerekes programot
tudnak ajánlani? Hát semmit, húzogatta a vállát a pasi. Vannak
ugyan barlangok, de az nem gyereknek való. És mi lesz az ünnepeken,
milyen program? Semmi, csak a szokásos, biggyesztette a száját,
majd hozzátette, este lesz ugyan egy hangverseny, de nem gyereknek
való.
Akkor itt nem bérlünk lakást,
döntöttük el. Vissza délre, még egy hét RCI, döntöttük el.
Egyetlen találat jön csak fel: Mijas. Másodszor. Két utcával a
régi szállodánk mellett. Ez talán a sors keze, mondogatjuk. Jó
érzés visszajönni, mintha hazajöttünk volna. Minden olyan
ismerős. Nagyokat sétálunk a tengerparton, nézzük a naplementét,
a tengert, a homokot, a pálmafákat. El tudnám képzelni, hogy itt
éljünk, lehelem halkan. És vigyorgok, mert ez nem vágyálom. Akár
tényleg költözhetünk ide is. Miért is ne?
hajrá! :) Remélem megtaláljátok a helyeteket! :)
tudom, hogy most nem ez a lényeg, de mióta beparáztam miatta és sokat foglalkozom vele, azóta kötelességemnek érzem, hogy mindenkit nevelgessek a témában, tehát: "amilyen szakadt ez a hely, nem is csoda" - nos, az ágyipoloska terjedése semmilyen összefüggésben nincs a tisztasággal, a legtisztább családok is sokan megszívják vele pl New Yorkban vagy Londonban manapság. egyébként a szakértők azt mondják, hogy szállodai szobákban mindig feltételezzük, hogy VAN (akkor is, ha nem látjuk nyomát) és aszerint cselekedjünk (pl cuccokat tartsuk a fürdőszobában, ne az ágyon pakoljuk ki a bőröndöt, majd utána ne tartsuk a földön, ruhákat ne nagyon tegyük a fiókokba, ágyra stbstb). majd egyszer megírom a blogomban, hogy mekkora hisztériát csináltam ebből - ez részben még tart (van itthon passzív poloska detektorunk is, olyannyira nagyot), mert most már tudom, hogy az ágyi poloska iszonyú problémákat tud okozni és nagyon kellemetlen dolog (egyébként egész nagy szakértővé képeztem magam a témában). szóval tényleg vigyázzatok a szállodákkal.
Szia! Mi Las Chapas-on elunk ez Mijas-tol 10 kmre van,a ferjem La Cala de Mijas-on dolgozik,etteremben!1 eve jott ki mi meg utana erkeztunk most 2 hete! A tengerpart tenyleg csodas nekunk is mindennapos program a gyerekkel... Tervezzuk,hogy atkoltozunk La Cala-ra kicsit varosiasabb gyerekkel azert kenyelmesebb.. Kivancsian varjuk Ti melyiket valasszatok?