#Post Title #Post Title #Post Title

Hazataláltunk

Pontosan három hete érkeztünk Spanyolországba. Ennyi ideje élünk szállodában. Pontosabban szállodákban, mert eddig hármat fogyasztottunk el.

Na, nem mintha elégedetlenek lettünk volna velük, csak hát így volt a legolcsóbb. Az egészet at RCI-on keresztül intéztük. Ez az a time-share dolog, amire szerintem mindenki kapott már meghívást, hogy aztán több órán át masszírozzák az agyát nagyon lelkes üzletkötők, hogy vegyen egy hét nyaralást a világ végén, és milyen jó lesz majd neki, mert több ezer helyre elcserélheti azt majd világszerte. Persze marha drága megvenni – de cserébe 99 évig lehet használni. Igaz, van éves költség is, meg cseredíj is és összességében nem is olcsó az egész. Ráadásul amikor az ember végül cserélni akar, akkor döbbenten veszi észre, hogy hiába van egy csomó szálloda a rendszerben, mindenki ugyanakkor megy nyaralni, így hely nincs, csak néhány helyen, de akkor sem oda, ahová szeretné.
Az emberek többsége eléggé utálja a rendszert, sokan panaszkodnak is – de ha az ember okosan használja, akkor az RCI nem az ördögtől való. Mi 17 évvel ezelőtt vettünk egy ilyen hetet, ifjonti felbuzdulásból és alapvetően elégedettek vagyunk vele. Persze akkor még nem volt olyan nagyon drága, ráadásul nem is nagyot vettünk, csak egy kis kétszemélyeset, nem is túl jó időpontban.
Van azonban a rendszerben egy kiskapu, amit mi nagyon jól ki tudunk használni, és amit úgy hívnak, hogy last minute csere, ami azt jelenti, hogy az indulás előtt 30 nappal már bárki-bármit-bármire cserélhet, mert minden jobb az üdülőnek, mint egy üres szoba, így tudunk hatfős nagy apartmanokat szerezni, a kicsi kétszemélyesért cserébe, amiben az egész család kényelmesen elfér. Mivel mi nem ragaszkodtunk soha egy bizonyos helyhez (még országhoz sem, nemhogy szállodához) és alapvetően az időpontot tekintve is rugalmasak vagyunk, nekünk nagyon bejött. 17 év alatt nagyon sok helyen jártunk már így – Görögországban, Olaszországban, Ausztriában, Franciaországban, Skóciában és persze többször Spanyolországban is. Itt a legkönyebb amúgy szállást találni, mert Európában itt van a legtöbb RCI szálloda.
Mi főként azért szeretjük, mert nem egy szállodai szobát kapunk, mert bár nem olcsó az éves fenntartás (kb 50 ezer Ft) de ezért a pénzért egy ötcsillagos apartmanba mehetünk, amihez tökéletesen felszerelt konyha is tartozik, ami Borsi miatt nekünk elég fontos, így tudunk neki főzni meg kenyeret sütni is. Persze főszezonban itt is telt ház van – de így október végén azért akadtak szabad helyek.
Az első szállásunk Malaga mellett, Mijasban volt, és nagyon tetszett a város. Olyan kellemesen pezsgő falunak tűnt, ahol minden könnyen megközelíthető gyalogosan is, szép a tengerpartja, van kis főtere és szinte minden boltban beszélnek angolul is. Gondolkodtunk is rajta, hogy megnézhetnénk pár kiadó lakást, de aztán inkább hagytuk, hiszen az eredeti cél Valencia volt, mert arról a városról mindenki ódákat zengett, ráadásul nagy kórház is van benne, ahol kezelnek PKU-sokat is.
A második heti szállásunk jóval északabbra, Déniában volt. Légvonalban Valenciától 40 km. Könnyű lesz bemenni, gondoltuk, de ez nagy tévedés volt. Gyakorlatilag a várost csak olyan szerpentines úton lehetett megközelíteni, ami két óránál is tovább tartott. Ráadásul hétvégén érkeztünk, amikor minden zárva volt. Hétfőn egy valenciai szent ünnepe, minden zárva. Pénteken meg Amerika felfedezésének ünnepnapja. Maradt három napunk a lakáskeresésre távol a várostól, életünk legszarabb szállásán, ami kifejezetten lelakott és büdös volt. Nagyon tiszta amúgy, kétnaponta jöttek is takarítani és gyönyörű volt a medence is – de ez sem változtat azon, hogy a dívány lyukas volt és kiszívta a nap és éreztem a szagát, amikor rajta ültem. Déniában még óriás csótányba is botlottunk, amit pedig se előtte, se azóta még nem láttunk. (Mondjuk nem a szállodában, de az utcán is elég rémisztő látvány volt.) Ráadásul Borsi lábán megjelent pár csípés. Paramama rögtön a legrosszabbra gondol – ágyi poloska. Naná, hiszen most minden blogon ez a téma, tuti nekünk is az van, amilyen szakadt ez a hely, nem is csoda, amúgy se lenne meglepő, ahány idegen ágyban alszunk mostanság. A férjjel elolvastattam minden neten fellelhető anyagot, hogy is néz ki, hogy találhatja meg és közöltem, most vadászni fog. Semmit nem talált, és a csípés másnapra elmúlt. Mivel aznap este egy szúnyog is döngicsélt a szobában, hajlamos vagyok azt hinni, hogy inkább az lehet a bűnös. De mindez nem hozta meg a kedvem a környékhez.
Ráadásul az emberek se voltak kedvesek. Még azok se, akiknek hivatalból muszáj lett volna. Bementünk a turisztikai hivatalba, hogy milyen gyerekes programot tudnak ajánlani? Hát semmit, húzogatta a vállát a pasi. Vannak ugyan barlangok, de az nem gyereknek való. És mi lesz az ünnepeken, milyen program? Semmi, csak a szokásos, biggyesztette a száját, majd hozzátette, este lesz ugyan egy hangverseny, de nem gyereknek való.
Akkor itt nem bérlünk lakást, döntöttük el. Vissza délre, még egy hét RCI, döntöttük el. Egyetlen találat jön csak fel: Mijas. Másodszor. Két utcával a régi szállodánk mellett. Ez talán a sors keze, mondogatjuk. Jó érzés visszajönni, mintha hazajöttünk volna. Minden olyan ismerős. Nagyokat sétálunk a tengerparton, nézzük a naplementét, a tengert, a homokot, a pálmafákat. El tudnám képzelni, hogy itt éljünk, lehelem halkan. És vigyorgok, mert ez nem vágyálom. Akár tényleg költözhetünk ide is. Miért is ne?

3 Responses so far.

  1. Xx says:

    hajrá! :) Remélem megtaláljátok a helyeteket! :)

  2. Molly says:

    tudom, hogy most nem ez a lényeg, de mióta beparáztam miatta és sokat foglalkozom vele, azóta kötelességemnek érzem, hogy mindenkit nevelgessek a témában, tehát: "amilyen szakadt ez a hely, nem is csoda" - nos, az ágyipoloska terjedése semmilyen összefüggésben nincs a tisztasággal, a legtisztább családok is sokan megszívják vele pl New Yorkban vagy Londonban manapság. egyébként a szakértők azt mondják, hogy szállodai szobákban mindig feltételezzük, hogy VAN (akkor is, ha nem látjuk nyomát) és aszerint cselekedjünk (pl cuccokat tartsuk a fürdőszobában, ne az ágyon pakoljuk ki a bőröndöt, majd utána ne tartsuk a földön, ruhákat ne nagyon tegyük a fiókokba, ágyra stbstb). majd egyszer megírom a blogomban, hogy mekkora hisztériát csináltam ebből - ez részben még tart (van itthon passzív poloska detektorunk is, olyannyira nagyot), mert most már tudom, hogy az ágyi poloska iszonyú problémákat tud okozni és nagyon kellemetlen dolog (egyébként egész nagy szakértővé képeztem magam a témában). szóval tényleg vigyázzatok a szállodákkal.

  3. Névtelen says:

    Szia! Mi Las Chapas-on elunk ez Mijas-tol 10 kmre van,a ferjem La Cala de Mijas-on dolgozik,etteremben!1 eve jott ki mi meg utana erkeztunk most 2 hete! A tengerpart tenyleg csodas nekunk is mindennapos program a gyerekkel... Tervezzuk,hogy atkoltozunk La Cala-ra kicsit varosiasabb gyerekkel azert kenyelmesebb.. Kivancsian varjuk Ti melyiket valasszatok?

Leave a Reply

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...