"Mindent tudok olvasom a blogod!" Minden blogger megkapta már ezt a mondatot. Pedig mekkora tévedés azt gondolni, hogy egy ember élete nyitott könyv. Titkok még akkor is maradnak, ha valaki naponta írja szorgosan a feljegyzéseket. Meg aztán van olyan is, amit az ember direkt nem mesél el. Én például nem szoktam olyan dolgokról írni, amelyek másokat érintenek, nem csak az én családomat. Mert nem lenne etikus. Ki tudja, hogy az a másvalaki akarja-e
2005-ben ilyen volt a lányok adventi naptárja. Borsi két és fél éves, Bíbor mindjárt négy. Már novemberben elkezdtem kérdezgetni a lányokat, hogy mit szerettek legjobban az elmúlt évek karácsonyaiban, mire emlékeznek szívesen, mi az, amit süssek, mi az, amit mindenképp csináljunk. Angliában a karácsonyok nem sikerültek úgy, ahogyan szerettem volna, így most mindenképp el akartam kerülni a csalódást. Kiderült, hogy a legjobban a törölközőt
Gáspár, Menyhért, Boldizsár... csokiból Ennek az utazgató életmódnak nagyon sok előnye van, és sok jó élmény ér bennünket. De az élet, mint tudjuk nem csak a nagy dolgokból áll. Ott vannak mindig azok a banális kis apró bosszúságok, amelyek folyamatosan megakasztják a hétköznapokat - ott, ahol nem is várná az ember. Első pillantásra például nagyon izgalmas, hogy amikor az ember elmegy bevásárolni, akkor egy csomó új dolog van még a legkisebb
Kisbende a tengerparton Tudom, megritkultak a bejegyzéseim. Ennek fő oka, hogy még mindig a betegségekkel küzdünk. Nincs nagy baj, senkivel (lekopogom) de kis taknyolás, enyhe hőemelkedés, makacs köhögés pont elég arra, hogy legalább egy szenvedő gyermek itthon maradjon és folyamatos szórakoztatást igényeljen. Erről meg nincs kedvem írni, mert ez a program a világ minden országában ugyanolyan unalmas. Igazából azt reméltem, hogy idén
Azt hittem, hogy ha megtaláljuk Spanyolországban az álomotthonunkat, onnan kezdve minden nagyszerű lesz. Micsoda illúzió! Pedig a ház nem okozott csalódást - de az életünk kaotikusabb, mint valaha. Persze megint a régi nóta: betegeskednek a gyerekek. Bende kezdte péntek délután azzal, hogy hányt egy nagyot, majd a délutáni alvásból nem sikerült felkeltenünk. Hiába kapcsoltuk fel a lámpát, beszélgettünk mellette, jó hat órán teljesen kiütve
Ha az ember családostul költözik külföldre, az elején, szerintem az egyik legizgalmasabb dolog, hogyan haladnak a gyerekek a nyelvtanulással. A szülők emiatt szoktak a legjobban aggódni - általában teljesen feleslegesen, mert ez csak felnőttszemmel gond. Na, nem mondom, hogy nincsenek mélypontok. Az első nagy kiakadás általában az első hétre várható, amikor rájönnek a gyerekek, hogy itt senki nem érti őket és ők sem értik, hogy mit mondanak
Nagyon sokan felköszöntöttek a múlt heti szülinapom alkalmából, és engem teljesen meghatott, hogy ennyien gondolnak rám. Pedig a többség nem is tudta, hogy nem akármilyen alkalom volt ez. Kerek szám. 40. Gondoltam, hogy mindenkinek egyesével megköszönöm majd, hogy gondolt rám, megkérdezem hogyan vannak és kicsit beszélgetünk. De aztán nem írtam senkinek semmit. És nagy ünnep se volt. Három gyerekkel az élet ennél sokkal kalandosabb. Furcsa,
Nem sok kedvem van blogot írni, mert nem vagyok valami jól. Mióta beköltöztünk az új lakásba, gyakorlatilag folyamatosan beteg vagyok és ez rányomja a bélyegét a napjaimra. Először a macskát hibáztattam, mert amikor a közelembe került azonnal tüsszögőrohamot kaptam, folyt az orrom, viszketett a szemem. Miután alaposan szőrtelenítettük a lakást, kicsit jobb lett a helyzet, de azért nem mondanám, hogy minden tünetem elmúlt. Hol folyt az
A lányok élvezték a sulit – de elég nyomasztó a sok eső. Ezzel az egy mondattal mindent elmondtam a múlt hétről. De akit érdekelnek a részletek, nyugodtan olvasson tovább. Tagadhatatlan, hogy a két lány közül Bíbor élvezi jobban a sulit, minden nap alig várja, hogy mehessen. Igaz, őt az első perctől kezdve amolyan sztárként kezelik az osztályban. Ő a legnagyobb, a legmagasabb és egy perc alatt lett több barátnője is. Mondjuk spanyolul
Ameddig csak beszéltünk róla, hogy spanyol suliba íratjuk őket, a lányoknak elég nagy arcuk volt. Ha kérdeztem őket, csak legyintettek, ugyan már, ez nem félelmetes, átélték ezt Angliában is, nincs mitől rettegni. Aztán ahogy közeledett a suliba indulás napja, persze egyre fogyott a bátorságuk. Tegnap este már nagyon izgultak, és ettől persze nekem is összeszorult a gyomrom. De amikor ma délután hazajöttek az első spanyol iskolai napjukból, mind
Szeretem a Halloweent. Tudom, divat fintorogni, hogy ez pogány és angolszász ünnep, de én mindig is csodáltam az amerikai filmeket, ahol ezt óriási népünnepélyként mutatják be. Tinikoromban arról álmodoztam, milyen jó is lenne egyszer Angliába utazni Halloween idején. Akkor még nem tudtam, hogy Amerika és Anglia között mekkora kulturális különbség van. Azt pedig álmaimban se fordult meg a fejemben, hogy egyszer Spanyolországban fogok Halloweenezni,
Szeretem és gyűlölöm egyszerre, hogy márványból van a padló a ház minden egyes helyiségében. Kellemesen hűvös, könnyen tisztán tartható, nem recseg és van valami luxus-érzésem mindig, amikor ránézek. Azt hittem, hogy három gyerekkel nincs is ennél praktikusabb. De hamar kiderült, hogy van ám vele gond. Leginkább az, hogy csúszik, és ez elég durva baleseteket tud okozni. Naná, hogy nem is úsztuk meg. Néha az őrületbe kerget, hogy mind
Mióta Spanyolországban vagyunk, alig láttam kövér embert. Még molettet is ritkán. Pedig a spanyol konyha jó, és meglepő módon a gyerekek is élvezik. Az autentikus spanyol konyhát persze egy jó étteremben lehetne leginkább kiélvezni, ám ez a luxus nekünk ritkán adatik. Nem is a pénz a legfőbb akadály, időnként ki lehet gazdálkodni, inkább a három gyerek. Pontosabban az a kétéves, aki nem ül meg a fenekén és nem is szívesen eszik olyan
Azt senki sem mondta nekünk, hogy Spanyolország ősszel nagyon esős. Pedig ez így van. Az elmúlt egy hónapban, minden héten esett 1-2 napot. És itt az eső konkrétan azt jelenti, hogy kinyitják az ég csapját, és zuhog. Valamelyik reggel hajnal 6-kor nagy arra ébredtem, hogy nagy morgással ömlik a víz. Olyan hirtelen nagy zaj volt, hogy félálomban komolyan azt hittem, most aztán jön a cunami. De a tenger nem balról jött, hanem felülről. Úgy esett,
