 |
Nem csak azért, mert ők mindent megtettek, hogy nekünk jó legyen. Isteni finom ételeket, helyi specialitásokat főztek, grilleztek (külön Borsira is gondolva!), nagyon jó magyar és spanyol borokkal és egyéb alkoholos italokkal kényeztettek minket, sőt, kiköltöztek az ágyukból és a földön aludtak, hogy nekünk kellemes pihenőhelyünk legyen és profi idegenvezetést tartottak bármerre jártunk.
Igazán jó attól lett az a pár nap, hogy ott volt még az a bizonyos X-faktor, a megmagyarázhatatlan kényelmes, otthonos érzés, amiben benne volt a közös magyar múlt, személyes és általános egyaránt, amire mindig lehet építeni. És ami furcsa módon idegenben erősebb tud lenni, mint otthon. Nem mondom, már Magyarországon is jóban voltunk, de azért nem olyan nagyon szorosban. Jót dumáltunk pár ovis szülinapi bulin, mikor kiköltöztek váltottunk pár emilt, amikor szóba került, hogy ideköltöznénk, akkor kértünk néhány tanácsot, szóval a szimpátia megvolt, de messze volt ez a szoros kapcsolattól. Szerencsére ez nem is mindig számít, mert idegenben néha tényleg jobban összetartanak az emberek, jobban örülnek a magyar társaságnak, a hazai szónak. Mert jó persze a helyiekkel is bulizni, de azért egészen más, ha valaki olyan jön, akivel félszavakból is megérti egymást az ember.
Még jobb, ez a nagy összetartás igaz volt a gyerekeinkre is, sőt egy másik magyar család gyerekeire is, akik csatlakoztak a fiestához. Bevallom, abban a három napban, míg Ceutában voltunk, csak messziről láttam a gyerekeimet, konkrétan hozzám sem szóltak, mert annyira egy húron pendültek a vendéglátók hasonló korú gyermekeivel, hogy nem volt szükség semmiféle szülői beavatkozásra. Meséket találtak ki bármerre jártunk, könyvekről beszélgettek, Spanyolországról csevegtek és játszottak, játszottak folyamatosan. És ami még jobb, hogy ebben az esetek jelentős részében már Bende is bele tudott szállni. El is hűltem, milyen nagyfiú már.
Hogy mindehhez éppen Ceuta volt a háttér, az azért persze nem volt elhanyagolható az élmények sorában, bár bevallom, kevesebbet koncentráltunk arra, amit a város tud adni a maga szépségével, mintsem arra, hogy olyanokkal vagyunk együtt, akiket szeretünk és akikkel jó együtt lenni. De azt hiszem, ez megbocsátható.
A városnézés persze nem maradt el, mert vendéglátóink természetesen nem elégedtek meg azzal, hogy mi nagyszerűen elüldögélünk a teraszon, ahonnan cirka 280 fokos panoráma nyílt a kikötőre, a város szívére és enyhén szólva is lélegzetelállító volt, hanem végigsétálták velünk Ceuta legfőbb nevezetességeit, büszkén és boldogan mutogatva, mit is tud ez a város nyújtani annak, aki idekeveredik.
Íme hát Ceuta top 5 látnivalója, azoknak, akik nem olyan szerencsések mint mi, és idegenvezető nélkül vágnak neki a városnak.
1. Kilátás magasról
 |
2. Királyi erőd
 |
3. Maritime Park
 |
Tucatnyi sós vizes medence, hatalmas botanikus-kerttel felérő kertek, és gyönyörű, hangulatos építmények. Világítótorony, az erődöt utánzó falrendszer, és persze rengeteg étterem, ahol meg lehet pihenni. Ősztől tavaszig ingyen be lehet menni - nyáridőben fizetni kell azért, ha ott akar fürödni az ember. Minket ingyen beengedtek körbenézni (megígértük, hogy nem fürdünk) de nem tudom, hogy ez azért volt, mert a házigazdáinkat ismerték, vagy ez a lehetőség mindenkinek adott, aki bedumálja magát. Egy próbát azért megér. Nekünk a séta egy óránkba tellett amúgy, szóval nem kicsi hely. Megjegyzem: mindenki nagyon bánta, hogy nem lehetett csobbanni. Kis árnyoldala, hogy ahogy hallottam nem igazán gyerekbarát hely, a medencékben nem lehet labdázni, ugrálni, matracon lebegni és a fűre is szigorúan tilos rálépni, sekély gyerekmedencéből sincsen túl sok. Persze nem tilos gyereket bevinni, de nincs teljes vadulás és ereszd el a hajam féle móka, csak olyan visszafogott.
4. Sárkányos ház
 |
5. Tengerparti sétány
 |
A tenger mellett sétálni megunhatatlan örömforrás - különösen akkor, ha az út másik oldalánis van némi szórakozás. Ezt a sétányt nemrégiben újították fel, szobrok, szökőkutak, padok, pálmák szegélyezik, és aki ismeri Ceuta történetét, az könnyedén tatrhat itt rögtönzött művelődéstörténeti órát. Szinte mindenki itt van, aki valaha is írt, beszélt Ceutáról - vagy szerepel legendás és valós történeteiben, Platontól Ceuta híres 1920-as években élt polgármesteréig. A gyerekek kedvence ez az interaktív szobor volt, kinyitható ablakokkal, kicsi golyókkal, amelyek a testében mozogtak. Kalap, napszemüveg erősen ajánlott a fehér bőrűeknek (lásd Bende) mert a nap bizony Afrikában erősebben éget, mint Spanyolországban.
