Három gyerekkel irány Spanyolország!

2005-ben ilyen volt a lányok adventi naptárja. Borsi két és fél éves, Bíbor mindjárt négy.

Már novemberben elkezdtem kérdezgetni a lányokat, hogy mit szerettek legjobban az elmúlt évek karácsonyaiban, mire emlékeznek szívesen, mi az, amit süssek, mi az, amit mindenképp csináljunk. Angliában a karácsonyok nem sikerültek úgy, ahogyan szerettem volna, így most mindenképp el akartam kerülni a csalódást. Kiderült, hogy a legjobban a törölközőt hiányolták, ami két éve nem került már a fejükre.


Tudom, ez a törölköző dolog igényel némi magyarázatot. A régi lakásunk úgy nézett ki, hogy a bejárati ajtó mellett volt egy picike konyha, szemben vele egy hosszú folyosó, aminek a végén volt egy nagy nappali szoba. Ebből nyílt egy kisebb háló, ahol az összes ágy volt.
Logikusan a karácsonyfa a nappaliba került. Ám ez okozott némi logisztikai zavart karácsony napján. Merthogy a fát nálunk az angyalok hozzák és míg ők ügyködnek, addig a két lány vendégségben volt vagy a nagymamánál, vagy a keresztanyunál. Jó előre megterveztük az aznap délelőtti programot, ne unatkozzanak - néha színház, máskor Disney hercegnők a jégen, vagy csak egy nagy szánkózás. (Utólag is ezer hála a segítőknek, akik feláldozták a karácsony délelőttjüket a mi kedvünkért.)
Ameddig a lányok élvezték a programot, addig mi gyorsan feldíszítettük a fát és ünnepi díszbe varázsoltunk mindent. Felöltöztünk mi is ünneplőbe és vártuk a lányokat.
És itt kezdődött a gond. Merthogy decemberben ugyebár hideg van és jól fel kell öltözni. A meleg ruha viszont nem olyan ünneplős - át kellett volna öltözni a szépbe. Ráadásul azért a gyertyagyújtással jobb megvárni az estét, márpedig hiába sötétedik korán karácsony napján, azért addig nem lehet sétálgatni, mert megfagy az ember.
Így hát amikor a lányok hazaértek, mindig világos volt. És azt az 1-2 órát, ami hátra volt, ki kellett valahogyan bekkelni. Nyilván nem lehet az előszobában maradni, de a "biztonságos" kisszobába a nagyon keresztül vezet az út. A megoldás? Az első karácsonyon kitaláltam, hogy egy törölközőt rakok a fejükre és úgy mennek át a nagyszobán. Ez pedig meglepően jó ötletnek bizonyult.
A lányok nagyon élvezték, hogy "vakon" sétálnak át a lakáson, hogy azért ha nagyon meresztik a szemüket, látnak némi karácsonyi fényt, és az egész sejtelmesen titokzatos. A kicsi szobában aztán játszottunk, öltöztünk, készülődtünk, míg be nem sötétedett. És csak akkor csengetett az angyal és lehetett kimenni, és nekilátni az ajándékok bontogatásának.
Angliában azonban más volt a lakás beosztása, és nem volt olyan segítő ember sem, aki elvihette volna a lányokat, így úgy döntöttünk, hogy már elég nagyok, és együtt díszítettük fel a fát. Gyerekkoromban nálunk amúgy is ez volt a szokás és én nagyon élveztem. Amúgy is tetszik az angol módi, hogy már december elején kikerül a fa és sokáig lehet élvezni. Meg hát Rómában, mint a rómaiak, gondoltam.
Először úgy tűnt, hogy a lányoknak is tetszik az ötlet, lelkesen segítettek,de ... láttam rajtuk, hogy hiányolják a csodát, ami a karácsonnyal együtt jár. A misztikát, a varázslatot.
És a vele együtt járó törölközőt.
Nem csoda, hogy amikor kérdeztem, hogy mi legyen idén, mindketten azonnal mondták: törölköző a fejükre.
Furcsa dolog a családi hagyomány - soha nem gondoltam volna, hogy ez a pillanatnyi kétségbeesés szülte ötlet igazi éveken át tartó tradícióvá válik, de így lett. Törölköző nélkül nálunk nem jöhet el a karácsony.
Ami amúgy is furcsa egy kicsit itt a pálmafák alatt, a jó melegben - nem mondom, hogy nem tudjuk mi, felnőttek értékelni. Kevesebb ruha kell, nincs fagyoskodás, azonnal ki lehet próbálni a fa alá került bicajt és rollert.
De el kell ismernem, hogy furcsa. Hogy hiába csinálok forralt bort, aminek az illata nagyon karácsonyi, és hiába iszom meg a kertben, nincs rá szükség, hogy felmelegítse a kezem. És a karácsonyi díszekkel megrakott köztéri pálmafák is furák. Fenyőillat pedig nincs. Karácsonyfát se kaptunk - igaz, vettünk egy hatalmas műfenyőt, merthogy az is rajta volt a lányok listáján. (Angliában csak kicsi volt, mert nem akartuk, hogy Bende magára rántsa.)
Azért csináltam linzert, zserbót és bejglit, és még a mák is megérkezett Magyarországról. Itt nem kaptunk, pedig még a szomszédot is megkérdeztük, hogy hol vehetnénk, mire döbbenten nézett ránk, és kérdezte, hogy el akarjuk szívni? Merthogy ez nálunk csak kábszerként ismert. (Mondjuk így már értem, miért néztek ránk furcsán a szupermarketben.)
A karácsony napja pedig nagyon jól sikerült - már előző este feldíszítettük a fát az alsó szinten és 24-án reggel mindenki ágyba kapta a reggelit, hogy eszébe se jusson lemenni a konyhába. Aztán felöltöztünk és elmentünk sétálni. A tengerhez persze.
Merthogy itt elég meleg van. Reggel még kell a pulcsi, de délután már a póló is elég.Sőt, a lányok a múlt héten még a tengerben is megmártóztak.A város pedig gyönyörű, különösen este, amikor itt is meggyújtják a fényeket. Ahogy Bíborka lányom mondta, itt dupla olyan szépen fel vannak díszítve a városok, mint otthon. Biztosan, mert nincs hó és ezzel akarják megcsinálni a karácsonyi hangulatot.
Szóval jó kis hagyományos karácsonyunk lett. Sajnos. Merthogy ez komoly hagyományról elfeledkeztünk a nagy készülődésben. Hogy karácsony már tíz éve, mióta gyerekeink vannak, nem jöhet el betegség nélkül. Erről a hagyományról most Bende gondoskodott, aki szenteste lázasodott be, így az esti mozit (évek óta Polar Expressz) másnapra halasztottuk. De azért végül az is meglett. És ma már Bende is jobban van. Viszont hiába a szép idő és terveztünk egy csomó kirándulást, egyenlőre maradunk itthon. Akárcsak otthon tennénk, a nagy hidegben.