Ha az ember családostul költözik külföldre, az elején, szerintem az egyik legizgalmasabb dolog, hogyan haladnak a gyerekek a nyelvtanulással. A szülők emiatt szoktak a legjobban aggódni - általában teljesen feleslegesen, mert ez csak felnőttszemmel gond. Na, nem mondom, hogy nincsenek mélypontok. Az első nagy kiakadás általában az első hétre várható, amikor rájönnek a gyerekek, hogy itt senki nem érti őket és ők sem értik, hogy mit mondanak
Nagyon sokan felköszöntöttek a múlt heti szülinapom alkalmából, és engem teljesen meghatott, hogy ennyien gondolnak rám. Pedig a többség nem is tudta, hogy nem akármilyen alkalom volt ez. Kerek szám. 40. Gondoltam, hogy mindenkinek egyesével megköszönöm majd, hogy gondolt rám, megkérdezem hogyan vannak és kicsit beszélgetünk. De aztán nem írtam senkinek semmit. És nagy ünnep se volt. Három gyerekkel az élet ennél sokkal kalandosabb. Furcsa,
Nem sok kedvem van blogot írni, mert nem vagyok valami jól. Mióta beköltöztünk az új lakásba, gyakorlatilag folyamatosan beteg vagyok és ez rányomja a bélyegét a napjaimra. Először a macskát hibáztattam, mert amikor a közelembe került azonnal tüsszögőrohamot kaptam, folyt az orrom, viszketett a szemem. Miután alaposan szőrtelenítettük a lakást, kicsit jobb lett a helyzet, de azért nem mondanám, hogy minden tünetem elmúlt. Hol folyt az
A lányok élvezték a sulit – de elég nyomasztó a sok eső. Ezzel az egy mondattal mindent elmondtam a múlt hétről. De akit érdekelnek a részletek, nyugodtan olvasson tovább. Tagadhatatlan, hogy a két lány közül Bíbor élvezi jobban a sulit, minden nap alig várja, hogy mehessen. Igaz, őt az első perctől kezdve amolyan sztárként kezelik az osztályban. Ő a legnagyobb, a legmagasabb és egy perc alatt lett több barátnője is. Mondjuk spanyolul
Ameddig csak beszéltünk róla, hogy spanyol suliba íratjuk őket, a lányoknak elég nagy arcuk volt. Ha kérdeztem őket, csak legyintettek, ugyan már, ez nem félelmetes, átélték ezt Angliában is, nincs mitől rettegni. Aztán ahogy közeledett a suliba indulás napja, persze egyre fogyott a bátorságuk. Tegnap este már nagyon izgultak, és ettől persze nekem is összeszorult a gyomrom. De amikor ma délután hazajöttek az első spanyol iskolai napjukból, mind
Szeretem a Halloweent. Tudom, divat fintorogni, hogy ez pogány és angolszász ünnep, de én mindig is csodáltam az amerikai filmeket, ahol ezt óriási népünnepélyként mutatják be. Tinikoromban arról álmodoztam, milyen jó is lenne egyszer Angliába utazni Halloween idején. Akkor még nem tudtam, hogy Amerika és Anglia között mekkora kulturális különbség van. Azt pedig álmaimban se fordult meg a fejemben, hogy egyszer Spanyolországban fogok Halloweenezni,
Szeretem és gyűlölöm egyszerre, hogy márványból van a padló a ház minden egyes helyiségében. Kellemesen hűvös, könnyen tisztán tartható, nem recseg és van valami luxus-érzésem mindig, amikor ránézek. Azt hittem, hogy három gyerekkel nincs is ennél praktikusabb. De hamar kiderült, hogy van ám vele gond. Leginkább az, hogy csúszik, és ez elég durva baleseteket tud okozni. Naná, hogy nem is úsztuk meg. Néha az őrületbe kerget, hogy mind
