Mindenkinek van egy álomúticélja, amikor útnak indul. Amit mindenképp meg akar nézni, ha már ott van. Nekem ez Altamira volt. Merthogy életemben nem láttam még őskori barlangrajzokat. Aztán persze kikötöttünk itt délen, és amikor ránéztem a térképre, kiderült, hogy Altamira olyan messze van, hogy jobban járok, ha ha legközelebb egyenesen odarepülök, mert innen szinte egy teljes nap lenne odaautózni. Mielőtt nagyon elkeseredtem volna, szerencsére
Amikor ideköltöztünk az óriáscsótánytól rettegtem. Nem is kicsit. Azóta szembenéztem már a félelmemmel, de szerencsére nem a saját lakásunkban futottunk össze, csak az utcán láttuk fürgén másznni. Hozzánk eddig még nem tévedt be efféle rettenet. De azért élet van errefelé, és bizony állatból is nem kevés él felénk. Spanyolországban sokféle meglepő állat él. Én mondjuk nem tudtam, hogy itt él Európa legnagyobb farkasállománya, de azt
A helyzet az, hogy rám szólt az uram, hogy legyek szíves Kisbendéről írni egy blogbejegyzést, mert ha nem örökítem meg, hogy milyen és miket csinál, akkor el fogjuk felejteni. Mert hogy nézegette a blogom, és tökre tetszett neki, hogy ezeket régebben is megírtam, és jó felidézni, hogy milyen volt. Így hát most drága három és féléves Bende fiamról lesz szó. Az utóbbi hónapok legfurcsább felfedezése, hogy Bende nem szőke, nem is barna, hanem foltos.
Gyerekkoromban azt se tudtam, mikor ünneplik Szent Iván éjjelét. Aztán amikor Hősök tere mellé költöztünk és beindult a Múzeumok éjszakája, onnan kezdve ki nem hagytuk volna semmi pénzért. Imádtam a nyüzsgő, éjszakai Adrássy utat, és hogy mindig fel tudtunk fedezni valami újat. Soha nem a nagy múzeumoknál álltunk sorban (két pici gyerekkel esélytelen lett volna), inkább csak sétálgattunk, hallgattuk az utcai koncerteket és bementünk, ahová csak
Ma elindult Angliába hét köbméternyi dobozolt holmink. Mindezt úgy, hogy mi még nem megyünk utána egy darabig. Két hétig maradunk itt, Spanyolországban. Nyaralunk, azt beszéltük meg. De persze közben lesz munka is, és minden nap nem lehet várost járni ebben a hőségben, tehát azért nem lesz teljes a pihenés, de azért a költözés legstresszesebb részét szerintem már letudtuk. A pakolást. Ha belegondolok, elképesztő, hogy kifizetünk egy vagyont
Múlt hét pénteken az iskola ünnepélyesen és intézményesen lezárta a tanévet. Persze, ez csak formalitás volt, mert még nincs vége a tanításnak. Ezen a héten még van iskola, és sajnos nem olyan tinglitangli, mint Magyarországon az utolsó hét, állatkerttel, kirándulással, meg lazulással. Szinte minden nap dolgozatot írnak a lányok, ráadásul az egész éves tananyagból. Akárhogy is gondolkodom, nekem nem ugrik be, hogy ilyet valaha csináltattak
Persze nem csak a PKU-s megy táborba, hanem a másik lányom is. Csakhogy az ő cuccainak előkészítése tizedannyi időbe se kerül. Ahogy egy ismerősöm a Facebookon rámutatott, nem az a kihívás, ha az ember a diétázó gyerekkel elmegy nyaralni egy hétre - hanem az, ha eljön az osztálykirándulás ideje, ahová egyedül kell elengedni a gyereket. Bevallom, ebben mi nem vagyunk nagyon szívbajosak - Borsi négyéves kora óta folyamatosan jár mindenféle
Egy teljes hónapot bírtunk ki betegség nélkül. De ha van valami, ami biztos, akkor az, hogy egy háromévessel sokáig nem tart ez az állapot. A szakértő és gondos szülői szem persze a legelső jeleket is azonnal kiszúrja. Egy kis köhögés a medencében. A férjem persze rögtön huhogni kezdett, és mondogatta, hogy inkább ne vigyük mostantól lubickolni, de tiltsa meg ezt valaki 30 fokban a pancsolni vágyónak. Ráadásul úgy, hogy a két nagynak
Elképesztő dolgokra képes a szél és a víz, ha van pár millió éve és megfelelő alapanyaga. Mondjuk egy kis tengerfenék mészkőből és kalcitból, amit egy heves földrengés 150 millió évvel ezelőtt 1300 méter magasra emelt. Azóta formálódik folyamatosan a Torcal, Európa legszebb karsztvidéke. A végeredmény? Lélegzetelállító. Újra és újra rá kell döbbennem, hogy lehet bármilyen szép az, amit az ember alkot, de természet anyánkkal semmi nem tud versenyre
Nem mondom, amikor először hallottam Chefchaouen állandó jelzőjét, hogy "tiltott város" azonnal kíváncsi lettem rá. És persze arra is, hogy miért nem léphetett be ide senki idegen az 1920-as évek előtt? Erre a kérdésre azonban senki nem tudta a választ. Tipp persze bőven akadt - lakott itt szultán is, talán az ő biztonsága érdekében vezették be a szabályt, Pekinghez hasonlóan. De felmerült az is, hogy talán valami vallási központ volt régen,
