#Post Title #Post Title #Post Title

Akár a nyaralás

Itt vagyunk már több mint fél éve Spanyolországban és még mindig nem érezzük magunkat otthon. Olyan, mintha nyaralnánk. Ez jó is, rossz is. Attól függ, honnan nézi az ember.

Mert persze nyaralni jó. Sétálgatni a tengerparti sétányon, fagyit nyalni, étterembe ülni, kicsi tapasokat eszegetni, múzeumba járni igazán kellemes elfoglaltság. Amikor ilyeneket csinálunk, rendszeresen belém csap az érzés, hogy ez valami állati jó, itt kéne maradni örökre, olyan ez, mint a paradicsomban.
De persze nem lehet egy életen át nyaralni. Hiszen amikor az ember nyaral, máshogyan viselkedik, mintha ott él valahol, ha otthon van. Nem merül bele a helyi életbe, nem olvassa a helyi újságot, nézi a híradót, szóval teljesen máshogyan él, mintha odaköltözött valahová és ott meg akarja találni a helyét.
Az, hogy ez a nyaraló fíling ilyen erős bennünk, annak sok oka van. Egyrészt mi üdülőövezetben lakunk. Errefelé minden tengerparti városka ilyen. Nem mondom, hogy nem élnek itt spanyolok, de nagyon sok a külföldi. A boltok egy picit drágábbak, a választék egy kicsit kisebb és minden arról szól, ha kilép az ember, hogy vásároljon. Üljön be kávézni, egyen egy fagyikelyhet, vegyen egy nyakláncot, egy napszemüveget, egy szép sálat, képeslapot, könyvet, üdítőt.
Ebben nincs semmi meglepő, Spanyolország a turistákból él, válság ide vagy oda, nem is rosszul.
Ezt mi tudtuk, amikor ideköltöztünk. És vállaltuk.
Mert hát a tenger, az mégis nagy kincs. Minden nap látni elmondhatatlan gyönyörűség. Nem csak akkor, amikor süt a nap és kicsi hullámok fodrozódnak a fényben, hanem akkor is, amikor szürke és viharos és habtajték forrong rajta, vagy eső után vörösen, amikor belemossa a környékbeli vörös hegyek iszapját az áradat.
A gyerekeknek mindenképp előny, hogy faluban lakunk és nem városban. A nagy tér, ahol lehet szaladgálni, a nagy lakás, ahol kényelmesen elférünk, a nyugodtabb tempó, mind a város ellen szól, és eddig ez nagyon bejött nekünk. 
Meg aztán ne tagadjuk azt se, hogy turistaként kényelmes errefelé az élet. Angol expatként meg pláne. Spanyolországban ugyanis rengeteg angol él. Egyes becslések szerint olyan ötmillió. Logikus módon, rengeteg ember dolgozik azon, hogy kiszolgálja ezt a hatalmas, nagyon is fizetőképes tömeget. Van angol rádió, újság, ügyvédtől kávézón át, de még Iceland is, a teljes brit választékkal, ahol erős brit akcentussal beszélő pénztárosok dolgoznak, akik nem is beszélnek spanyolul.
Ennek a rendszernek az előnyeit mi is élvezzük. Az angol cserkészcsoporttal, a brit szisztéma szerint működő szurkolólány tanfolyammal, a logopédiai foglalkozással, ahol angolul beszélő beszédterapeuta foglalkozik Bíborral. Egészen addig, hogy ha eljön az este, és pihenni akarunk, bekapcsoljuk a tévét, ahol angol adást nézünk.
Nézhetnénk amúgy magyart is, ha nagyon akarnánk, de az nem vonz. A BBC műsoraiért viszont odavagyok. A lányok meg a Disney csatornát szeretik. Utóbbi spanyolul is van - de ha felvetem az ötletet, hevesen tiltakoznak. Azt mondják, egész nap a spanyolt nyomják a suliban, kell miért ne pihentetnék az agyuk este legalább egy kicsit?
Szóval benne is vagyunk a spanyol életben, meg kívül is rajta.
Nyilván azzal, hogy a lányok rendes spanyol suliba járnak, azért valamennyire bevonódunk. De például Bende ovija már nemzetközi hely, mindenféle náció keveredik ott. A tulaj és az óvónők spanyolok, de beszélnek angolul, a gyerekek között viszont van török, német, norvég és persze angol és spanyol is. Ő pedig mindenkivel megérteti magát valahogyan.
Szóval nyaralunk, és amikor az ember nyaral, akkor vannak elvárásai.
Például, hogy legyen jó idő és hogy mindenki legyen egészséges.
Ha ez a kettő megvan, akkor már minden rendben van.
Sajnos nálunk ez a kettő már jó ideje hiányzik.
Mióta ideköltöztünk, nem volt olyan hét, hogy mindenki egészséges lett volna. Szerencsére a gyerekek úgy tűnik lassan letudták az immunrendszerükre mért sokkot, de a férjem már másfél hónapja nyomja egyre durvábban.
Nyilván az se segíti a makacs köhögését, hogy olyan egy hónapja kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan esik az eső.A szokásos nagyon durva, trópusi zuhé, amiben nem lehet kimozdulni sem, mert olyan, mintha vödörből öntenék. (Ennyit a tengeri levegő áldásos hatásáról...)
Persze nézem én a telómon minden reggel az időjárás jelentést, és látom, hogy másutt sincs még jó idő. Angliában és Magyarországon is esik a hó. Márciusban.
Rémes.
Ahhoz képest ez istenes, mert amikor eláll az eső, egy óra alatt felszáradnak a melegben a pocsolyák és mehetünk nagyokat sétálni.
De azért az eső akkor is undorító. Különösen akkor, ha nyaral az ember.
Mint mi, most.

5 Responses so far.

  1. Christine says:

    Akkor most dicsekszel vagy panaszkodsz? :-))
    Párodnak jobbulást!

  2. Szeri says:

    Szia!
    Nekem egy hete rettenetesen fájt a torkom és hiába szedtem a homeós cuccot, ami általában segíteni szokott, csak rosszabb lett. Csináltam egy gyömbér teát, és már másnapra enyhült a kín, második nap már semmi!

    Ha másra nem, immunerősítőnek nagyon jó. Igaz, a gyerekeknek csípős, nem biztos, hogy tetszeni fog nekik. Nálunk is csak a nagy issza. De a férjednek ajánlom.

    http://www.mindigmagasabbra.hu/2011/12/gyomber/

  3. hát most akkor mit is kívánjak? :)
    Mindenesetre jobbulást nektek! :)

  4. I. A gyömbér tea valóban rulez minden göthös nyavalya ellen. Szerivel egyet értek. Nálunk is rendszeres volt az utóbbi két hónapban. Csak ajánlani tudom. Kell bele még a gyömbér mellé egy filteres gyümitea a kancsóba, és egy tonna méz a csészébe, hogy a gyerekek is megigyák, de a gyömbér része így is hat ;-) A kiázott, apróra vagdalt gyümbért meg én szoktam a teaszűrőből kiszedni, és a vajaskenyéren vagy kókuszzsíros kenyéren megenni. Esetleg kis majorannával is megszórva. Igazi ínyencség.

    II. A nyaralunk effektust én is megtapasztaltam, ennél jóval kisebb időtávon, mikor egy éve Horvátországba mentünk, hogy kipróbáljuk hogyan tudunk onnan dolgozni. (helyfüggetlen netes vállalkozóként próbálunk boldogulni egy ideje). Akkor csak két hétre mentünk tavaszi szünet körül, és egyik tanulságnak az tűnt, hogy hosszabb időre kell menni, hogy lecsituljon a nyaraló-ösztön. De ezek szerint a fél év is kevés ...

    III. Igazából az otthontanulás miatt keveredtem a(z) (angol) blogodra. A Horvátországi két hét oka főleg az iskola volt. Ennyit tudtunk kialkudni a gyerekeknek. No de mi lenne, ha otthontanulók lennének? A kapott rugalmasságot persze el tudom képzelni. Ráadásul néha épp Spanyolország felé kacérkodom, mert van (nyomokban) egy középfokúm spanyolból, és eléggé szimpatikus a hely. SZóval ha otthontanulási tippeket, tapasztalatokat ilyesmit kaphatnék, szívesen venném.

  5. Kedves Marcsi!

    Eppen a Google-on keresgeltem a "boldogsag gyerekkel" kifejezesre,mikor ratalaltam a blogdra!
    Nagyon megorultem a blog cimenek,es tartalmanak...
    Mi is eltunk Spanyolorszagban(Quesada) , igaz mi egy gyerekkel.
    Hasonloan ereztuk magunkat az ott elessel kapcsolatban ,mint Te/Ti....mikor elmult a 'minden uj es erdekes erzes' , a mindennapi tengerpartozas, palmafak buvolete, belezokkentunk a hetkoznapokba , megis valahogy ugy ereztuk meg mindig nyaralunk...
    Nyar vegen tervezunk visszakoltozni...mar 2 gyerekkel :)
    Tobbszor is hosszabb idot toltottunk Benidormban, imadjuk.Tervunk is arra a reszre iranyul, folleg a kiszemelt ovoda miatt.
    Ti Spanyolorszag melyik reszen eltek? Mit tapasztalsz a spanyolorsyagi ovodakkal kapcsolatban?

Leave a Reply

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...