! A napi spanyol nyelvóráknak már vége. Egyfelől örülök neki, mert minden nap kiszakítani két órát három gyerek mellett nem egyszerű feladat. De sajnálom is, mert egyedül azért kevésbé motivált az ember a tanulásra. Ha pedig egy nyelvet nem használunk, az minden nap kopik egy kicsit. Be kell vallanom, életem egyik legjobb nyelvtanfolyamán vagyok túl. Már írtam róla, hogy imádom ezt a pasit, és hogy nagyon egy hullámhosszon voltunk az első pillanattól.
Itt vagyunk már több mint fél éve Spanyolországban és még mindig nem érezzük magunkat otthon. Olyan, mintha nyaralnánk. Ez jó is, rossz is. Attól függ, honnan nézi az ember. Mert persze nyaralni jó. Sétálgatni a tengerparti sétányon, fagyit nyalni, étterembe ülni, kicsi tapasokat eszegetni, múzeumba járni igazán kellemes elfoglaltság. Amikor ilyeneket csinálunk, rendszeresen belém csap az érzés, hogy ez valami állati jó, itt kéne maradni örökre,
Van egy visszatérő álmom. Álmomban veszünk egy régi, nagyon lelakott házat és amikor beköltözünk, ott egy csomó régi cucc az előző lakótól. Az én feladatom, hogy átnézzem, mik is ezek, és felfedezek egy csomó izgalmas dolgot. Leveleket, könyveket, régi ruhákat,képeket. A ház közben egyre nagyobbá válik, egymás után találom az új szobákat, újabb szekrényeket és abban még újabb és izgalmasabb régiségeket. Olyan kellemes és izgalmas álom,
