 |
| |
Mert hogy ez végre jó! Pontosan ellentéte az eddigi nyögvenyelős spanyolóráimnak. Érdekes, izgalmas, pörgős, folyamatosan beszélnem kell spanyolul és a tankönyv (ami valójában egy fénymásolt lapokból álló dosszié) csak váz, semmi 1-es, 2-es feladat. Csak abban segít, hogy legyen egy váz, ami mentén haladunk - de a valósi tartalmat ott helyben, együtt találjuk ki. Logikus, hiszen így lehet igazán személyre szabott az oktatás. Olyan dolgokról beszélünk, ami személyesen minket érdekel, és ránk vonatkozik, olyan szavakat tanulunk meg, amik nekünk kellenek. Nyilván az is segít, hogy csak hárman vagyunk az órán, de ez csak apró különbség ahhoz képest, hogy ennek a pasinak van humora és élvezi a tanítást! A prospektus szerint 25 éve tanít itt spanyolt, de szerencsére nem unta meg, én inkább úgy látom, hogy letisztult a fejében, hogyan is kell átadni a nyelvet, mik a tipikus hibák, amiket a nyelvtanulók elkövetnek, hogyan tudja minél egyszerűbben és logikusabbak átadni a nyelvet magát. Ezért az ő interpretálásában minden, mindennel összefügg, logikus és izgalmas. Rengeteget mesél a szavak, kifejezések kulturális hátteréről, eredetéről, hasonlóságáról az angollal, ami meg azért jó, mert ez engem érdekel. Meg kell mondanom, nagyon egy húron pendülünk, csomószor összenézünk, "összekacsintunk". Nem kell félreérteni - a pasi olyan 60-70 között van, csak intellektuális szikrák pattognak közöttünk, de azok nagyon.
Hasonló könyveket szeretünk, hasonló habitusú, kulturális hátterű emberek vagyunk, a két bokszoló osztálytársam nagyon jó pasi - de hát azért hát... elég egyszerű emberek. Mondjuk őket kevésbé zaklatja fel, hogy ha egy szónak görög eredete van vagy latin, én ezekért nagyon tudok lelkesedni.
Most pénteken egyedül voltam, mert az mindkét srác elutazott - mi ezért kicsit ismételtünk, és közben persze dumáltunk is sokat. Egészen meglepett, amikor rájöttem, hogy engem az angol, mint közvetítőnyelv már egyáltalán nem zavar.
Közbevetem, ez egyáltalán nem magától értetődő dolog. Sokaktól hallottam már, hogy milyen nehezen váltanak nyelvek között, és ezt én is megtapasztaltam, amikor sok-sok évvel ezelőtt, Németországban töltöttem egy fél évet és az egyetemen úgy gondoltam, hogy felveszek egy angol nyelvórát is. Döbbenetes volt megélnem, hogy nem tudok a két nyelv között váltani. Akkor még elvileg mindkettő egészen jól ment, de ebben a kevert szituációban, ahol mindkettőt használni kellett volna, mondjuk egy fordításhoz, egyszerűen leblokkolt az agyam és még a legegyszerűbb mondatoknál is szenvedtem.
Most pénteken rájöttem: ez elmúlt.
A két év Anglia ha tökéletessé nem is tette a nyelvtudásom, de magától értetődővé igen és kicsit sem zavar, ha angolul magyarázzák a spanyolt. Amit a tanár gyakran megtesz, lévén ő maga is az. John Taylor a neve, ennél átlagosabb angol név talán nem is létezik. Walesben született, és azt mesélte, hogy gyerekkorában még walesiül is beszélt, de azóta tökéletesen elfelejtette. (Így kicsit megnyugtat, hogy a német is kiesett a fejemből...)
Kellemes meglepetés az amúgy, hogy rájöttem, ha szépen, tisztán és lassan beszélnek hozzám spanyolul, akkor azt is egészen jól megértem. És ez a tanár (rutinja van) képes egyszerűen beszélni és azért ez elég sok sikerélményt ad. Rengeteg viccet is mesél, vicces esetet, nem fél attól sem, ha pikáns egy történet. Ami amúgy azért is jó, mert az ilyenek persze jobban megmaradnak az emberben.
Például a "pollo" szót tanultuk, ami csirkehúst jelent. Furcsa módon, ez hímnemű szó - noha a csirke maga ugyebár egy nőnemű állat. De mivel ez már maga a "halott hús" amit a boltban adnak, ez teljesen normális dolognak számít.
De hát sokan, akik még nem mesterei a nyelvnek igyekeznek egyeztetni, és próbálnak logikusan gondolkodni, ezért hát turistákkal és kezdő nyelvtanulókkal előfordulhat, hogy "pollo" helyett a boltban mondjuk "polla"t kérnek.
Nagy hiba.
Bár csak egy kicsi betű a különbség, nagyon mást jelent a két szó.
A polla ugyanis a férfi nemiszerv. (Ami külön vicces ugyebár, mert hát egy hímtagnak hogyan lehet nőnemű nevet adni??? De hát a spanyolban így van. A férfi nemiszervnek nőnemű az elnevezése, a nőinek meg hímnemű. Hát nem őrület?)
Szóval mesélte a tanár, hogy múltkor a boltban sorban állt és előtte egy tanítványa kért éppen csirkét, aki nem vette észre őt. De hát szegény a nagy igyekezetében nem "pollo"-t mondott, hanem "polla"-t.
Az eladónak arcizma se rezzent, hanem visszakérdezett.
"És mekkorát szeretne? Kicsit vagy nagyot?"
Szegény csaj nem értette, hogy miért kezd el körülötte mindenki röhögni.
De ha az ember hibátlanul mond mindent, még akkor is kelthet derültséget.
Például megtudtam, hogy ha tojást keresek a boltban, akkor soha, se SOHA ne kérdezzem meg, hogy hol találom. Azt bizony egyedül kell felfedezni.
Mert ha megkérdezek egy eladót, akkor az tuti röhögni fog és ha nagy humoránál van, akkor a saját gatyájára fog mutatni. Merthogy a tojás (huevo) és a here ugyanazon szó. Ezért a spanyolok inkább egyiket se mondják ki.
Nyilván ezek nem a legfontosabb szavak, kifejezések és szituációk. De mennyivel izgalmasabb és mókásabb így tanulni, mint azt felböförészni, hogy "Juan olvas" aztán felmondani az "ar" igék ragozását.És micsoda meglepetés, ha az ember egy jót nevetett, utána szívesebben megszólal, akármilyen béna és kezdő is és csodák csodája kiderül, hogy már egy csomó dolgot el is tud mondani és bármilyen fáradt is, este azért szívesen előveszi a tankönyvét, mert hirtelen az egész spanyol nyelv érdekes lett. Meg különben sem akarok béna lenni a vicces tanárbácsi előtt.
