 |
Ebben a házban ugyanis nincs fűtés. Nem felejtették ki - errefelé ez nem alapfelszerelés. A szomszédnál mondjuk van egy kandalló, a barátnőméknél fűteni is lehet a légkondival és mi is beszereztünk két radiátort a hálószobákba. Muszáj volt. Pláne, hogy nálunk valami furcsa módon öklömnyi nagy szellőzőlyukak vannak a falban - bedrótozva, hogy bogár ne másszon be, de amikor fúj a szél, akkor csak úgy süvít be rajta a hideg. És mivel dombtetőn van a házunk, szél az gyakran van. Az a kicsi meleg amit mi belelehelünk a szobába, pillanatok alatt kiszökik rajta. Kartonlapokkal betakartuk, így most elviselhetőbb a helyzet, de azért a ház hideg.
Nagyon.
Éjszakánként ugyanis lehűl a levegő, és mivel a házak úgy vannak építve, hogy lehetőleg minél árnyékosabbak legyenek, és ne melegedjenek fel, így ez a januári napfény, ami most kinn tombol nem forrósítja fel a lakást. A márványpadló is ontja magából a hideget. Nyilván nagyon kellemes lesz majd a 40 fokos nyári hőségben - de most kifejezetten kellemetlen.
Nem gondoltam volna, hogy a polárpizsi, a meleg takaró, a köntös, a puhi zokni milyen fontosak lesznek. Fel se merült bennem, hogy itt a házban bizony nem ülhetünk le tévét nézni anélkül, hogy be ne takaróznánk alaposan. Hogy éjszaka még az én állandóan kitakarózó gyerekem is nyakig beburkolva fog aludni. Vagy hogy reggelente ilyen rettenetesen rémesen nehéz lesz kimászni a jó meleg ágyikóból és elmenni a hideg fürdőszobáig.
Vagy, hogy a hatalmas, árnyékos teraszt egyáltalán nem tudjuk kihasználni, mert ilyenkor szeles és hideg. Nem süt oda a nap. Nyáron ez aranyat ér majd - most teljesen kihalt. Senki se megy ki ilyenkor. A szomszéd egyenesen a teraszajtó elé tolta az ülőgarnitúrát. Ők itt laknak már évek óta - tudják, hogy ilyenkor ez a terület használhatatlan.
Nem úgy, mint az utca a ház előtt, amire amikor ideköltöztünk oda se figyeltünk - - mostanra azonban kiderült, hogy ez az igazi közösségi tér. Odasüt a nap már kora reggel, védett, szélcsendes és nagyon nyugodt. Nem meglepő hát, hogy már reggel 9-től folyamatosan csengettek a szomszéd gyerekek és kérdezték, hogy a mieink mikor mennek ki játszani. Aki ugyanis nem akar fázni, az errefelé nem benn gubbaszt, hanem kimegy a szabadba. Ahol süt a nap. Aminek nem csak ereje, de bizony erős fénye is van. Napszemüveg nélkül már el se indulok otthonról. Mondom én, aki Magyarországon maximum divatcikként vettem fel néha egy-egy darabot, soha nem szükségből. Itt meg, néha azt érzem, hogy megvakulok annyi fény van. És még csak január van. Kellemes, napos január.
Párás január.
Eső az nincs már szerencsére - azt novemberben egy évre letudtuk. Mondják a helyiek, hogy az elmúlt száz év legesősebb novembere volt ez, nem csoda, hogy mi is kiakadtunk rajta. Akkor még azt hittük, hogy az a pár folt, ami a plafonon megjelenik, talán beázás.
De aztán rájöttünk, hogy penész.
Először reménykedtünk, hogy az esős hónap elmúltával majd kiszárad a lakás, de mostanra kiderült, hogy a helyzet ennél jóval súlyosabb. Hiába törölgetjük Domestosos kendővel, a plafon szépen, lassan - de folyamatosan penészedik. Újra és újra visszatér.
A tenger tehet róla - mondják. Nagy a páratartalom. Ami jó a tüdőnek - de rossz a vasnak (minden pillanatok alatt elkorhad) és kedvez a penésznek.
Ami viszont jó hír, hogy eddig nem láttunk nagy csótányokat errefelé - a szomszédok szerint itt nincs. Ez egy új építésű házsor.
Van viszont pók. Jó nagy, szőröslábú, fekete. Eddig egy tévedt csak be a hálószobánkba, énkishíján szívinfarktust kaptam tőle. De a szomszédasszony szerint, ez még csak a kezdet. Majd nyáron, akkor majd jó sok lesz a teraszon. És mivel nyitva az ajtó, időnként be is tántorognak. De ne aggódjak, van valami szer, amivel fel kell mosni az ajtó környékét és az távol tartja őket. Remélhetőleg.
Szóval furcsa ez. Hideg is van, meleg is van, fázunk is és melegünk is van. Mindezt egy napon belül. Mondjuk a hideg se olyan minuszos, és egyenlőre a meleg se gatyarohasztó. Olyan, mint egy kellemes májusi nap, és pont úgy illatozik a föld, mint otthon, amikor rásüt a nap. És ugyanolyan illata van az estéknek is. Nincs hozzá hideg, legalábbis ameddig kinn van az ember, nem fázik.
De hát egy idő után hazamegy a márványos, hűvös, fűtés nélküli lakásba, és ott már azért kicsit megdermednek az ujjai. Hát felveszem a pulcsim. És várom, hogy jöjjön a nyár. Az igazi, medencézős, gatyarohasztós.
