Három gyerekkel irány Spanyolország!

Ahogy elkezdődik a tél menetrendszerűen megtelik a postaládám a tengerpartra vágyó blogolvasók kérdéseivel: milyen Spanyolország, induljanak-e útnak, jók-e az iskolák, kell-e spanyolul tanulni, és főleg: hogyan találjanak munkát. 

Mint már nagyon sokszor leírtam: én nem dolgoztam Spanyolországban, így se munkakeresési, se munkavállalási tapasztalatom nincsen. Ám az igaz, hogy rengeteg embert ismerek, akik ott élnek, így van némi, távoli fogalmam arról, hogy milyen kinn a helyzet és gondoltam okosabb, ha egy blogbejegyzésben válaszolok a gyakori kérdésekre, mintha egyesével írom meg mindenkinek:

1. Muszáj tudni spanyolul? Igen, ez sok ember fejében még mindig kérdés. Hogy kell-e egy adott ország nyelve, ha odaköltözik az ember. Nos, én úgy éltem Spanyolországban, hogy nem beszéltem ez igaz. A férjem viszont igen, és nagy segítségemre volt egy régi barátnőm is a tolmácsolásban, akivel együtt mentünk ki. Nélkülük elég elveszett lettem volna, különösen a hivatalos helyeken, iskolában, önkormányzatnál, ingatlanirodánál - mert nem igaz, hogy a spanyolok mind beszélnek angolul. De nem is az ügyintézés volt számomra az igazi gond (azért azt megoldották a többiek) inkább a mindennapi élet. A szomszédok, akik barátságosan köszöntek, próbáltak beszélgetni, és akiknek eleinte egyáltalán nem, és később is csak nyökögve tudtam válaszolni, az iskolában a tanárok, a bolti eladók. Szar dolog ám nem érteni, mi folyik körülötted. Még úgyis, hogy hangsúlyozom: én nem dolgoztam kinn, nem kerestem munkát, így valójában nem sokkal voltam több, mint turista. Kaját rendelni, köszönni, WC-kulcsot elkérni profin tudok spanyolul, és ez a mindennapok során általában elég volt. Ha valaki csak ennyit akar kommunikálni a világgal, akkor való igaz: nem kell tudni spanyolul.

2. De én tudok angolul/németül! Az nem elég? Persze elég lehet, főleg ha olyan munkád van, hogy tárt karokkal várnak egy multinál, ahol nemzetközi a társaság. És igen, vannak olyanok is, akik a jég hátán is megélnek: egy megnyerő mosoly, a rugalmasság, az agilis természet itt is hozhat szerencsét. Tény, ismerek olyan embert, aki német nyelvtudással, spanyol nélkül kapott itt munkát, és jól megélt belőle. De az ilyen munka ritka, mázli kell hozzá, és tudni kell, hogy amennyiben akad egy spanyol, aki feleolyan jól is megcsinálja amit te, azonnal lecserélnek. Most komolyan, ha te munkaadó lennél, alkalmaznál egy albánt, aki azt se érti, hogy ablakot kell pucolni, vagy WC-t? Más kérdés, hogy sokan jönnek ki spanyoltudás nélkül, és igaz, hogy anyanyelvi környezetben könnyebben ragad a nyelv. Mindenkinek egyedül kell eldöntenie, bevállalja-e ezt a nem kevés stresszel járó tanulási folyamatot, és van-e elég pénze, hogy kibírja a munkanélküliségben töltött hónapokat.

3. Tényleg olyan nehéz munkát találni? Igen, a számok igazat mondanak: Spanyolországban tényleg 20-30%-os a munkanélküliség, és ha felvesznek valakit, akkor mindig inkább spanyolt, mint külföldit. Itt is van minimálbér, van fekete munka, és nehéz állandó szerződést kapni. Persze jó szakmával, nyelvtudással (az orosz az igazán menő!!!), sok befektetnivaló pénzzel el lehet indulni valamerre. De azért a tapasztalatok szerint fél-egy év munkakeresést simán bele kell számolni a kezdő-költségekbe.

4. Segítenek a kinti magyarok? Hát attól függ, mit akarsz tőlük. Munkát, lakást, pénzt nem fognak adni, és ügyintézni se fog veled senki ingyen elmenni, mint ahogyan tolmácsolni sem. De szerintem ez érthető, mert nem is elvárható egy ismeretlen embertől, csak azért, mert ott él, ahol te is szeretnél.
Ráadásul az elmúlt években rengetegen jöttek ki Spanyolországa nyelvtudás, pénz, tapasztalat és azt kell mondjam józan ész nélkül. Nagyon jó spanyolországi magyar Facebookos közösségek vannak, akik többször összefogtak már azért, hogy egy-egy bajbajutott embernek pénzt gyűjtsenek, munkát találjanak, lakást biztosítsanak. De hát az ilyen bajbajutottakból egyre több van, és bizony ezzel párhuzamosan csökken a segítő kedv is, főleg mert a volt szegény szerencsétlenekről a végén mindig kiderül, hogy szinte soha nem a körülmények áldozatai, és vastagon és brutál felelőtlenül benne vannak a balsorsuk alakulásában. És bizony az is gyakran megtörtént, hogy durván visszaéltek a segítő emberek jószándékával, adósságokat hagyva tűnnek el maguk után, esetleg még loptak is attól, aki befogadta őket. Szóval mindenki egyre óvatosabb, a hírek pedig a csalókról a net segítségével gyorsan terjednek.
Ne csodálkozz hát, ha a "nem beszélek spanyolul, minden munkát elvállalok, segítsetek" tartalmú posztokra valóban csak vaskos cikizés fog érkezni válaszul. Ám ha értelmes kérdést tesz fel az ember (hogyan kell NIE számot szerezni, melyik a jó net-szolgáltató, mennyi idő alatt tanul majd meg a gyerekem spanyolul) arra nagyon hasznos, jó tanácsokat fogsz kapni.

5. Megéri kiköltözni? Nehéz kérdés. Aki arra gondol, hogy valóban olyan szép-e a tengerpart, mint a képeslapokon, annak elárulom: tényleg. És jó az idő is, és szuper klassz dolog decemberben mezítláb a tengerparton sétálni. De aki munkát keres, és arra kíváncsi, tud-e majd félretenni, annak nincs jó hírem. Az általam ismert magyarok, hacsak nem orvosok vagy programozók, akkor általában rossz fizetésért szar munkát végeznek. Sokan egyik napról a másikra élnek, a magyar vállalkozások többsége pedig tapasztalat, piacismeret híján 2-3 év alatt csődbe megy. Egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan ember van a spanyol ismerőseim között, aki tisztességesen meg tud élni, minden fejfájás nélkül. A fizetések EU-s átlagban nézve alacsonyak, ha ebből levonjuk a lakásbérlés, megélhetés költségeit, kevesen tudnak ebből félretenni és nagyobb összeggel hazatérni.Szóval ez nem olyan, mint Anglia, ahol egy mosogató is segíteni tudja az otthon maradt szüleit és a béréből kifizeti a devizahitelét. Viszont cserébe itt van tengerpart, a pálmafa és a nyugalom. Hogy ez megéri-e, azt mindenkinek egyedül kell eldöntenie.

6. Nehéz lakást bérelni? Nem. Sok lakás van, nem is olyan megfizethetetlenül drágák. De otthonról nem fogsz tudni foglalni, és nem is ajánlanám, mert a képek csalókák, bár az ingatlanok általános állapota azért nem olyan rossz, mint Angliában, ahol penész nélküli lakást találni szinte lehetetlen. A spanyol ingatlanok nagyobbak, szebbek - de mivel a spanyolok nem egy netszerető népség, sanszos, hogy válaszolni se fognak az ingatlanosokhoz írt emiljeidre. Ami érthető - aki nincs ott, az nem igazi ügyfél, miért is pazarolnák rá az energiájukat. Ráadásul ami neten fenn van, az többségében már rég elkelt. A friss ajánlatok az irodákban vannak, amiből nagyjából minden sarkon akad egy. De ha hosszú távra tervezel, kell NIE szám (amit manapság egyre nehezebb és macerás beszerezni) és pénz. Nem kevés pénz. Mert gyakran az első hat hónapot egyben kell kifizetni, plusz a kauciót. Cserében a lakások többsége teljesen felszerelt, még ágynemű is van benne.


7. Te mit tanácsolsz, menjünk? Bocsássatok meg, hogy ezt mondom, de az ilyen kérdésektől lefejelem az asztalt. Hát mit tudom én, hogy neked megéri-e? Nekem jó volt, mert csodálatos volt egy medencés házban a tengerparton élni - de hogy megérte-e? Állati drága volt, nagyon sok pénzt elköltöttünk, és még spanyolul se tanultam meg a végére. Sorolhatom a negatív és pozitív dolgokat napestig, de dönteni nem tudok senki helyett és nem is akarok. Szerintem Spanyolország jó hely, de ha nem beszéled a nyelvet és csak a tengerpart miatt mennél, akkor Horvátország közelebb van, onnan stoppal hamarabb hazajutsz, ha elfogy a pénzed.

+1. Hol keressek munkát? Én ugyan nem kerestem munkát, de a barátnőmtől elkértem az ő linklistáját, amit közzé teszek. Ő ezeken a portálokon keresgélt 2013-ban. Lehet, hogy van olyan link, ami elavult, és bizony sok olyan is van, ami nem munkát kínál, csak emilcímet gyűjt, de aki akar tehet velük próbát. Azt érdemes tudni, hogy az online munkakeresés Spanyolországban nem divat, a munkák fele fel se kerül a netre, és ha kiválasztanak és visszajeleznek, általában másnap kell bemenni interjúra, tehát Magyarországról nem érdemes jelentkezni, mert nem rugalmasak. De mindenkinek sok szerencsét! És igen, ne legyen meglepetés, a legtöbb honlap spanyolul van. Merthogy ez Spanyolország.

Szögezzük le: a spanyolviaszt nem a spanyolok találták fel. De tény, hogy Spanyolországban volt a legnagyobb cinóber lelőhely, amiből a legfinomabb, legdrágább pecsétviaszt lehetett elkészíteni, a mondás pedig innen ered. A szieszta, a paella és flamenco viszont tagadhatatlanul spanyol találmány. A világ manapság leginkább ezekre gondol, ha valami tipikusan spanyolost akarnak az eszükbe idézni. Ám ők maguk ugyanúgy nem örülnek ennek, mint ahogyan mi sem repesünk, ha valaki a csikós-gulyás-cigányzene mentén akarja felfedezni Magyarországot. Hiszen annyi sokkal jobb dolog van, ami nálunk született - és aminek az eredetéről a világ már el is feledkezett. Éppen így vannak ezzel a spanyolok is. Íme hát néhány meglepő találmány, amit eredetileg a leleményes spanyolok találtak fel, mégse szoktuk hozzájuk kötni.

1. Nyalóka
Szinte hihetetlen, hogy senki, korábban nem gondolt arra, amire 1958-ban Enric Bernat, aki látott egy cukrot evő maszatos kölyköt és rádöbbent, hogy ha egy pálcát dugunk a cukorba, akkor mindjárt sokkal szebben lehet enni. És bumm, megszünetett a Chupa Chups nyalóka, ami a mai napig a leghíresebb nyalnivaló. Ám azt szinte senki se tudja már, hogy a logót maga Salvador Dali tervezte és ami olyan jól sikerült, hogy szinte változatlan maradt a mai napig. Ő mondta azt is, hgy a virágalakú, sárga-piros díszt ne oldalra, hanem a gömb alakú nyalóka tetejére tegyék. Évente négy milliárd darabot adnak el belőle a világ 150 országában.

2. Felmosó













A vágy, hogy derékfájdító hajlongás nélkül is fel lehessen mosni, nem új igénye az emberiségnek (vagy inkább a nőknek). Ki is találtak rá sokféle megoldást, felmosófát és társait - ám ahhoz, hogy igazán használható legyen egy repülőgéptervező zsenialitása kellett, aki kitalálta, hogyan lehet manuális rásegítés nélkül is kicsavarni a rongyot. Igen, az az a bizonyos rácsos kúp, amit a vödörhöz kell erősíteni és hozzá az a pompom alakú felmosórongy. Ezért bizony naponta hálát adhatunk a spanyoloknak.

3. Akusztikus gitár


Manapság mindenféle formájú, méretű és hangú gitárt lehet venni, de 900 évvel ezelőtt még csak kétféle volt. A "la guitarra latina" és a "la guitarra moresca". Ennek a kettőnek a jó tulajdonságait ötvözte a 15-ik a hathúros gitár. Majd a 19-ik században Antonio Torres Jurado, sevillai hangszerkészítő mester adta meg a mai, jól ismert formáját.

4. Cigaretta
















A 17-ik századig a dohányt vagy rágták, vagy pipába téve füstölték el. A legenda szerint a sevillai koldusok találták ki, hogy a törmelék dohányt hogyan tudnák ők is hasznosítani: újságpapírba tekerték, úgy gyújtottak rá. Az ötletnek akkora sikere lett, hogy 1825-re már mindenütt így árulták.



5. Szkafander

















Bár Spanyolországot nem tartjuk űrkutatásban nagyhatalomnak, azt a jellegzetes űrutasruhát, amit minden űrhajós hord a mai napig, mégis nekik köszönhetjük. Emilie Herrera Kinares találta fel még 1935-ben. Igaz, eredetileg nem az űrhajókba, hanem léggömbös utazáshoz tervezte, de végül a spanyol polgárháború miatt soha nem tesztelte élesben. Az oroszok aztán tőle lopták el a dizájnt.



6. Tengeralattjáró
A tenger alatti hajózás évezredek óta izgatja az emberek fantáziáját. Állítólag Nagy Sándor volt az első, aki használta Athén ostromakor, de Leonardo de Vinci is elkészítette a saját verzióját - igaz, soha nem rajzolta le, mert azt mondta, hogy az emberiség rosszra használná. Az első bizonyítottan elkészült és valóban működő tengeralattjárót egy spanyol mérnök készítette el, Narciso Monturiol 1859-ben. A fából készült jármű két órán át tudott a víz alatt maradni, és 200 méternyire le lehetett vele merülni. Egyetlen hátránya volt: kézzel kellett hajtani és rémesen lassú volt. Talán ezért nem csaptak le rá a befektetők, még valószínűbb, hogy egyszerűen megelőzte a korát. Halála után egyszerűen feledésbe merült a találmánya.

7. Molotov-koktél


















Bár mindenki azt hiszi, hogy a Molotov-koktél orosz találmány, valójában a spanyol polgárháború idején Franco utasította a nacionalistákat, hogy találjanak ki egy könnyen, olcsón, és házilag is elkészíthető bombát, ami a tankok ellen is hatékony.


8. Tűzőgép














Bár a francia király, XV. Lajos érezte először a szükségét annak a 18-ik században, hogy összekapcsolja az iratait, nem franciák, hanem baszkok készítették el neki a királyi tűzőgép első darabját, amelynek minden egyes kapcsát a királyi címer díszítette.

9. Bicska
A 17-ik században V. Károly spanyol király megtiltotta, hogy a nemesembereken kívül mások is kardot viseljenek. A spanyol parasztok azonban úgy érezték, hogy férfiember nem maradhat megfelelő védelem nélkül, így megalkották a zsebben is biztonságos, összecsukható, picike kardot, a bicskát, amit könnyen el lehetett rejteni - és még könnyebb volt előrántani.

10. Festett ruha

















És nehogy azt higgyük, hogy a spanyol találmányok kora lejárt - 2000-ben nagy port kavart Manuel Torres ötlete, a festett ruha. Igazán testhezálló ruhát lehet így csinálni (kigyűrt testűek előnyben). Ez annyival jobb, mint a testfestés, hogy az elkészült művet le lehet venni, ki lehet mosni és újra fel lehet venni. Egészen egyesi ruhákat lehet így csinálni, de mint kiderült, ennél sokkal értelmesebb (és piacképesebb) felhasználása is van. Kórházban használatos kötéseket lehet ezzel az anyaggal csinálni és a megsérült autó javítása is egyszerűbbé válik.

A córdobai nagymecsetben lőttem ezt a fotót. Az egyik falon volt, egy elég árnyékos, homályos sarokban (ezért homályos kicsit a kép,  ha vakuztam, akkor meg becsillant.) Elnézve ezt, nem csodálom, hogy Erich von Däniken mindenhol UFO-kra gyanakszik. Ez a kalapszerűség a tetején nem pont olyan ez, mint egy repülő csészealj, amiből vezetékek nyúlnak ki (bányászati céllal????) és lejjebb valami nagy robbanás? Én hiába kerestem rá a neten, sehol nem találtam róla semmiféle információt. Szóval ha valakinek van ötlete arra nézve, mit is ábrázol valójában ez a faragás, akkor ossza meg már velem!!!!
A lenti képen látszik a teljes faragás, és az is, hogy valószínűleg egy sírkő lehetett, amit később hoztak ide (ki tudja honnan, mikor készült) és valamiféle címer is látszik rajta. Minden kulcs és utalás ennek ellenére ez számomra teljes rejtély, és nagyon hálás lennék, ha valaki, aki nálam okosabb és járatosabb a spanyol ikonográfiában, címertanban fényt derítene rá.


És láss csodát - a rejtély megoldva. A képen ugyanis egy bíborosi kalap látható. És a tetején látható két "szarvacska" valójában két szárny. A titokzatos csövek pedig díszes zsinórok, amelyeken pomponok lógnak. Íme ilyen lerajzolva:


És fotón:

Sok-sok köszönet Mihala Jutkának! :-)

Megrögzött könyvesbolt-junkie vagyok. Ha meglátom, hogy valahol könyvek vannak, szinte remegni kezdek a vágytól, hogy beléphessek, aztán pedig órákon át tudom tapogatni, szagolgatni, lapozgatni a könyveket, teljes extázisban. Ritkán jövök ki üres kézzel. De Spanyolországban bajban voltam, és nem csak amiatt, hogy a spanyol tudásom nem elég egy könyv elolvasásához (ez egy vérbeli könyv-függőt nem tart vissza a vásárlástól) hanem mert könyvesboltot találni Spanyolországban nem is olyan egyszerű.

Ezzel először a Kanári szigeteken szembesültem olyan tíz éve, amikor a barátnőm megkért, hogy ugyan már, vigyek a gyerekeinek pár spanyol nyelvű mesekönyvet. Nem tűnt ez valami nagy kihívásnak, hiszen Tenerifén elég nagy élet van, bolt meg aztán millió. De könyvesbolt? Na, azt nem találtunk.
Pedig ott is olvastak ám az emberek - a strandon csomóan könyvvel a kezükben napozgattak, és minden hotel recepcióján óriási könyves szekrények álltak, ingyen ponyvaregényt kínálva. (Pontosabban cserebere alapon működtek ezek - odateszed, amit kiolvastál, elveszel egy másikat. De nem volt ez szigorúan ellenőrizve, mikor megjegyeztem, hogy nekem nincs könyvem, de azért elvinnék egyet, mennyit fizessek, csak legyintettek, hát akkor vigyem el ingyen. Kit érdekel? Gondolom elsősorban azért, mert a legtöbb nyaraló amit elolvas, azt nem akarja hazavinni, úgyis ott hagyja. Szóval az utánpótlás az folyamatos egy szállodában. Persze főleg angol és német könyvek voltak - spanyol az nem. Gyerekkönyv meg végképp nem.)
De persze én nem adtam fel ilyen könnyen - több helyen megkérdeztük, hol van könyvesbolt, nagy vállvonogatások után a papír-írószer boltokba irányítottak minket. Ott valóban volt pár gyerekkönyv (főleg angol persze) de azért tudtunk venni pár spanyolt is. De azt a klasszikus könyvesboltot, azt sehol nem találtuk.
Persze ebből még nem vontam le messzemenő következtetést. A Kanári szigetek mégiscsak egy nyaralóhely. Jó, hát nekem könyv nélkül ez elképzelhetetlen az élet mindenhol, de azért ez valóban nem általános hozzáállás. Majd Spanyolországban, a kontinensen, ott majd találunk ilyet, mondtam magamnak.
Aztán odaköltöztünk, de könyvesbolt... hát az nem nagyon volt.
Persze a suli melletti kis papírboltban itt is lehetett találni egy polcnyi gyerekkönyvet, és ha elmentem egy nagyobb szupermarketbe, akkor annak az aljában volt egy kisebb szobányi könyvesrészleg is. De az a klasszikus, csak könyveket áruló bolt? Hát ahhoz azért az nem volt egyszerű hozzájutni.
Persze találtunk aztán többet is. A szupermarketben egy ruha és egy sportbolt között tényleg volt egy igazi nagy, színes és fényes: ahol csak angol könyveket árultak. Aztán egy kis, sötét és poros antikváriumot - szintén angol könyvekkel teli. Ok, persze értem én - angol expat környéken laktunk, nyilván volt ebben piac, pénz is. Lelkesen vásároltunk ezekben a boltokban mi is.
De hát azért valljuk be, a két piac, a spanyol könyvárus az angol mellett is simán megélne.
Kérdezgettem ám az ottani ismerőseimet, mi lehet annak az oka, hogy Angliával (vagy épp Magyarországgal) ellentétben ahol millió könyvesbolt van, Spanyolországban mintha erre nem lenne igazi igény. Hát nem olvasnak a spanyolok? Kiderült, hogy a kérdésem nem új - nem én vagyok az első, aki ezen elcsodálkozik. Ráadásul nem ez az egyetlen rejtély: mert nemhogy spanyol könyvesbolt nincs a környékünkön, de spanyol CD bolt sem. Ezek szerint se az olvasás, se a zene nem elég népszerű itt. Legalábbis önálló boltot nem nagyon képes egyik sem fenntartani.
És tényleg, akkor jöttem rá - spanyol gyerekdalos CD-t se tudtam eddig venni, pedig hát a nyelvtanulás egyik fontos alappillére a zene (szerintem) a dalok, a szavak könyebben belebújnak az ember fülébe ha sokszor meghallgatja. De aztán persze megláttam a CD-t is a szupermarketben a pénztár mellett, ahol a cukorkák voltak. Vettem is gyorsan párat - hogy aztán a szemem forgassam minden egyes alkalommal, ha belehallgatunk. Mert persze az a fajta szintetizátoros gagyi volt, amit hallgatni is fáj. (De mondjuk ez nem meglepő, az otthoni szupermarketből se vesz az ember jobbat, nem is tudom, mit vártam.)
Persze ha az ember nyitott szemmel jár, használja a gugli keresőt és a személyes kapcsolatokat, és persze szerencséje is van, akkor azért előbb-utóbb megtalálja azt a fránya könyvesboltot.
Merthogy (ne csigázzam tovább a kedélyeket) spanyol könyvkiadás van és persze hogy a spanyolok is olvasnak. Bár tény, hogy a  neten fellelhető statisztikák szerint is csak évi 45 ezer új könyv jelenik meg (Ellentétben Anglia 150 ezres adatával. A háromszoros mennyiség azért meglepő amúgy, mert Angliában másfélszer annyian laknak csak, mint Spanyolországban, tehát jóval kisebb különbségnek kellene lennie. És most ne mondja senki, hogy dehát az angol világnyelv - mert a spanyol is az, és most ebbe direkt nem számoltam bele sem az amerikai, sem az ausztrál, sem a dél-amerikai könyvkiadást.)
Mi végül a barátnőmmel Fuengirolában találtunk egy aranyos kis könyvesboltot, ahol jó nagy gyerekkönyves részleg volt. Ott aztán feltankoltam mesekönyvből, játékos feladatlapból, hogy legyen majd mit olvasgatni a lányoknak, ha hazaköltözünk.
Persze nyilván benne van az én tapasztalataimban, hogy egy kis faluban laktunk, még a mellettünk lévő nagyváros is "kicsinek" számított. Malagában azért találtunk mi is nagy, háromszintes könyvesboltot, igaz, csak egy szinten árultak könyvet, egy szint a CD-DVD részlegé volt és egy teljes szint a számítógépes játékoké. Itt amúgy elég elviselhető gyerekdalos CD-t is tudtunk venni, noha még ez sem olyan igazán magas röptű zeneileg, de hát aki csak próbaképp vesz le valamit a polcról, az néha mellényúl. Nyilván Madridban vagy Barcelonában egészen mást tapasztal az ember. De hát nekünk az Andalúz tapasztalat jutott, ahol úgy tűnik az egy főre eső könyvesboltok száma mégiscsak döbbenetesen alacsony.
Most, hogy ismét Angliában vagyunk, a spanyol könyvek vásárolására vonatkozó igény újra felmerült. Merthogy olvasni jó. Spanyolul is jó lenne, de megkérni bárkit, hogy keressen könyvesboltot, aztán menjen el, vegye meg, menjen el a postára és aztán küldje el - se egyszerűnek, se olcsónak nem nevezhető megoldás.
De hát ott a net - csaptam a homlokomra. És ott a Kindle. És mi derült ki? Hogy bizony spanyol mesekönyvet Kindle-re körülbelül 20 másodperc alatt tudok venni - egy magyar gyerekkönyv árának harmadáért. És hogy nem kell az ebayen és a spanyol amazonon keresgélnem, mert a sima angol amazonon is óriási mennyiségű spanyol gyerekkönyvet árulnak - olcsóbban, mintha Spanyolországból rendelném meg. Basszus, az külön röhej, hogy hamarabb ideér, mint amikor Spanyolországban laktam és a spanyol amazonról rendeltem könyvet. Ezt aztán végképp nem tudom hová tenni. :-)

Mert hogy 27%-os rekord nagyságú munkanélküliség ide vagy oda, azért lehet találni munkát Spanyolországban 2014-ben is. Az Adeco nagy, nemzetközi HR cég összeállított egy listát arról, melyek azok a munkahelyek, ahol jelenleg is folyamatosan van felvétel.

1. Reptéri kiszolgáló személyzet
Mivel Spanyolország a turizmusból él, és a nyaralók többsége repülőgéppel érkezik, a spanyol repterek többsége döbbenetes módon csúcsra van járatva. Ennek működéséhez óriási mennyiségű emberre van szükség, akik a csomagokat rakodják, a becsekkolásban segítenek, irányítanak, takarítanak. Ehhez a munkához nem kell semmiféle különleges végzettség, de előnyt jelent az ügyfélszolgálatban szerzett tapasztalat, más reptereken töltött szolgálati idő, talpraesettség és persze a spanyol mellett az angol nyelvtudás.

2. Élelmiszeripari labortechnikus, minőségellenőr
Spanyolország Európa második legnagyobb zöldség-gyümölcs exportőre Olaszország után. És nem csak a spanyol eperről beszélek - de a paradicsom, a narancs, a citrom, az őszibarack, a saláta, a paprika, a dinnye mind-mind  népszerű termékek. Nem meglepő hát, hogy az élelmiszeripar alkalmazza Spanyolországban az ipari dolgozók 20%-t. Ahhoz, hogy az ágazat nyereségesen működhessen, fontos, hogy a termények magas higiéniai és minőségi kívánalmaknak is megfeleljenek, ehhez pedig magas szintű ellenőrzés szükséges, ezért jól képzett laborosoknak mindig akad itt munka, persze csak akkor, ha rendelkeznek a megfelelő végzettséggel.

3. SEO-SEM tanácsadó
Spanyolország sokáig ellenállt az internetnek. Még ma is jellemző, hogy az emberek a szabadidejükben inkább a tengerpartra vagy étterembe járnak, nem otthon ülnek a számítógép előtt (elég azt a munkaidőben is) ám az utóbbi időben változott a helyzet, és egyre több üzlet-vállalkozás csinál weblapot magának. Naná, a válság nagy úr. Épp ezért egyre nagyobb szükség van Search Engine Optimization és Search Engine Marketing szakértőkre. Aki nem tudja mi ez, annak nem fog ezen a területen babér teremni - akinek viszont megvan a megfelelő IT/Marketing végzettsége és fel tud mutatni némi korábbi munkatapasztalatot annak nem kell sokáig állás után járnia.

4. Telefonos értékesítő
Call center, telesales, account manager, customer service - hívják bárhogyan, a kereslet a többnyelven beszélő, telefonos üzletközésben és ügyfélszolgálatban tapasztalatot szerzett emberek számára errefelé még mindig akad munka. Ez persze nem véletlen - nem jól fizetett, stresszes, mégis monoton munka ez, ahol nagy a fluktuáció. Kevesen bírják évekig csinálni. Több fizetésre, előlépésre azoknak van esélyük, akik a spanyolon és angolon kívül legalább még egy nyelven beszélnek felsőfokon.


5.Bolti eladó
Nyáridőben, amikor a turisták hömpölyögnek a tengerparti sétányon, minden második boltban ki van téve egy cetli, hogy eladót felvesznek. Csak az jelentkezzen, aki este is ráér, mert errefelé egy boltoskisasszony gyakran éjfélig is dolgozik. Logikus: ahol napközben ilyen brutálisan meleg van, ott tényleg csak akkor indul be az élet, amikor lemegy a nap. A munkához semmiféle speciális képesítésre nincs szükség - ám azoknak van több esélyük rá, hogy felvegyék őket, akik a spanyolon kívül beszélnek még egy nyelvet - az angol mellett a kínai, az orosz és a német is elég keresett. A munka hátránya azonban, hogy legkésőbb októberben, amikor vége a szezonnak, a boltok többsége is bezár, vagy legalábbis radikálisan lecsökkenti a személyzetet.

6. Konyhai személyzet
Persze pincér és mosogató is kell folyamatosan - de ne gondolja senki, hogy az utóbbit spanyol nyelvtudás nélkül is meg lehet csinálni, ugyanis errefelé a lenézett, mocskosabb munkára is akadnak lelkes jelentkezők, akikkel nem kell megugrani a nyelvi akadályokat: ők a dél-amerikaiak és az arabok. Pincérként pedig a 2-3 nyelv ismerete alapkövetelmény. (De nem meglepő az sem, ha akár 8-10 nyelven is el tudják mondani a napi ajánlatot.) Az igazi kereslet mégsem irántuk van, inkább a magasan képzett szakácsok kapnak gyorsan munkát, akik fel tudnak mutatni pár évnyi korábbi munkatapasztalatot egy többcsillagos étteremben vagy hotelben.

7. Java programozó
Nem nagy meglepetés - nincs a világnak olyan pontja, ahol egy Java programozó ne kapna állást, és ezalól Spanyolország sem kivétel. Persze kell a megfelelő végzettség és a munkatapasztalat is, de cserébe az átlagos éves fizetés 40 ezer euró.

8. Raktári munkás
Krízis ide vagy ida, az iparnak szüksége van a kulimunásokra, akik ide-oda viszik, rendszerezik, emelgetik az elkészült cuccokat. Árufeltöltőt elég sok helyen keresnek, és ehhez semmi végzettség nem kell. De ha valaki targoncás vagy ehhez hasonló papírral is rendelkezik, akkor nagyobb esélye van munkára és jobb fizetésre is.

9. Idősápoló
Európa öregszik - és persze Spanyolország is. Ám Spanyolországban az átlagosnál is több az idős ember, hiszen rengeteg német, angol nyugdíjas is itt akarja tölteni élete utolsó éveit. A megfelelő szintű idősápolás ezért egyre jobban megfizetett szakma. Persze megfelelő végzettség és sok-sok empátia szükséges a munkához. Ha valaki csak angolul vagy németül beszélhet specializálódhat az itt élő nem spanyol nyugdíjasok ápolására is - de alapvetően jobb szeretik, ha spanyolul is beszél, aki ellátja őket, hiszen ha mentőt kell hívni, helyi orvossal kell konzultálni, akkor azért nem árt, ha szót tud érteni velük az ember.
(Az Adeco listáján nem szerepelnek az orvosok, de én úgy hallottam orvos ismerőseimtől, hogy elég nagy kereslet van orvosterületen is, hiszen mondjuk Svédországban a spanyol orvosfizetés dupláját is megkaphatják, ezért innen is vándorolnak el az orvosok.)

10. Nemzetközi projecteken dolgozó mérnök
Mérnöknek lenni valójában bárhol elég jó, de ha valaki tökéletesen beszél angolul, van 8-10 év munkatapasztalata nemzetközi cégekkel és hajlandó sokat dolgozni, nagy felelősséget vállalni, akár 100 ezer eurós álomfizetést is kifoghat.

Van abban valami sorsszerű, amikor az ember egy nap három szinte tök egyforma levelet is kap, három tök különböző embertől. Akik Angliában élnek és unják már. Az esőt, a hideget, a szelet - és vágynának Spanyolországba. Mit tanácsolok?

Írtam a leveleket sorban, igyekeztem válaszolni a kérdésekre és a végén rájöttem, hogy valójában mindenkit lebeszélek. El is gondolkodtam rajta, vajon ennyire rossz volt nekem Spanyolországban? Mert ha visszagondolok, én úgy emlékszem, valójában elég jól éreztem magam. Persze sok minden nem volt tökéletes - de hát tökéletes világ sehol nincs. Megkeserítette az életünket a sok betegség, ami lesújtott ránk, de hát betegség bárhol jöhet, az nem az ország hibája. Különben sem voltak ezek komoly dolgok - nem voltunk kórházban, vagy ilyesmi.
Ráadásul ha lehunyom a szemem, akkor ott vibrálnak a szemhéjam alatt a fantasztikus színek, a felhőtlen kék ég, a színes ruhák, mozaikok, a pálmafák smaragdja. És a tenger. A megunhatatlan, csodálatos tenger, a homokszemek a lábujjaim között, amik akkor is bekúsztak a lakásba, ha egész nap a közelében sem jártam. Az a lélegzetelállító séta, amit minden nap megtettem a lakás ajtajától az oviig, a domboldalról a tenger felé a virágtengeren át. A susnyás - mi így hívtuk, mert embernagyságú bokrokon kellett átvágni magam. Ez volt a rövidebb út.
Nem mondhatom, hogy rossz volt. Mi ugyan visszaköltöztünk Angliába, és ez nagyon is jó nekünk. De például a barátnőm, aki velünk együtt érkezett oda a mai napig ott él, munkája is van, és saját bevallása szerint soha nem akar visszatérni Magyarországra. Mert neki meg ott nagyon jó.
De hát van köztünk egy óriási különbség, ami miatt mindketten másként láttuk Spanyolországot és máshogyan ítéltük meg az ott tapasztalt dolgokat.
És nem, nem az a tény számított igazán, hogy ő tökéletesen beszél spanyolul és meg csak pár szót pöntyögök. Nyilván ez hosszútávon nagyon is fontos, ha az ember ott akar élni és dolgozni - de abban, hogy nem értettünk egyet például abban a kérdésben, hogy jobb-e a magyar suli mint a spanyol, nem a nyelvtudás számított igazán, hanem az a tény, hogy ő Magyarországról érkezett én meg Angliából.
Reggeli szertartásos kis kávézásaink során ezért hát rendszeresen három ország szokásait hasonlítottuk össze. Neki a spanyol volt az etalon - nekem viszont az angol. Nyilván mi végül ezért jöttünk vissza, ő meg ezért maradt ott. Szóval nem tudom jó szívvel senkinek azt mondani, hogy ez vagy az az ország a jobb. Kinek mi.
Én csak azt tudom elmondani, amit én éreztem. Hogy Spanyolország bizony sok szempontból Magyarországra hasonlít, és ezek mind olyan dolgok, amiket otthon sem szerettem.
Ma egy kis angol kastélymúzeumban jártunk, ahol az alagsorban egy Hyeronimus Bosch festményt őriztek. Elképesztő, csodálatos festmény volt. Tökéletes. A háromkirályok imádása. Nem üveg alatt tartották, csak egy egyszerű kis szekrénykén. Odaálltunk elé mind, és a gyerekek persze rögtön rákönyököltek erre a szekrényre, én meg persze azonnal rájuk szóltam, hogy vegyék le a kezük onnan, múzeumban nem így viselkedünk. Az idős teremőr néni is azonnal ott termett - de természetesen nem azért, hogy ránk szóljon, hanem, hogy a szerkényre, közvetlen a kép elé tegyen egy prospektust, ami a kép történetét meséli el. Odakönyökölt ő is a gyerekek mellé, úgy magyarázta, ki kicsoda a képen. Tetszett neki, hogy kérdezünk, így még egy zseblámpát is a gyerekek kezébe nyomott, hogy nézzék csak meg vele a kép hátoldalán a szürkével rajzolt, alig látható figurákat, ha rávilágítanak, akkor majd sokkal jobban ki lehet venni. A gyerekeknek persze tetszett a kép története, a néninek meg tetszett, hogy mi érdeklődünk és senkinek eszébe sem jutott, hogy ez kérem egy milliókat érő műtárgy és tessék viselkedni, vagy hogy tartsuk be a félméteres távolságot, nehogy baja essék a festménynek.
Eszembe is jutott a malagai Picasso Múzeum, ahol gépfegyveres őrök járkáltak és az én két nagylányomra (Bendét nem is vittem) olyan gyanakvással néztek, mintha két kézigránátot tartottam volna az oldalamon.
Meg eszembe jutott az Alhambra, ami szerintem a világ egyik leggyönyörűbb kastélya, de ahol a látogatókkal úgy beszéltek a teremőrök, mintha kutyák lennének, fájdalmasan durván és csúnyán. És ez bizony ott is fájt a fülemnek. Soha, de soha Angliában embert így nem hallottam beszélni egy múzeumban. Megjegyzem, másutt sem. De persze Magyarországon tudom, hogy a teremőr nagyobb úr, mint a múzeumigazgató és emlékszem, milyen vita volt abból pár éve, hogy be szabad-e vinni egy babakocsis babát a Szépművészeti Múzeumba és vajon valós veszélyt jelent-e a képekre, ha az anyuka odaad neki egy látogatás közben egy cumisüvegben tejet.
De az is eszembe jut, hogy milyen sokszor panaszolták a gyerekeim, hogy a spanyol suliban durván kiabálnak, verekednek a fiúk. És bizony csúfolkodás is van. Amikor pedig ők a tanárhoz mentek (mert hát Angliában elég erősen a fejükbe verték, hogy az önbíráskodás tilos és a panasznak megvan a maga útja) akkor a tanár közölte, hogy ő erre nem ér rá, a gyerekek meg oldják meg egymás között a problémát. Az már mondjuk speciális spanyol lazaság, hogy amikor az egyik osztály tanára fél órát késett reggel, és addig az osztály ott volt az udvaron, ahol a gyülekező van és senki az iskolából nem jött le megnézni sem, hogy ugyan miért nincsenek már az osztálytermükben.
Ezen csak nevettem - de az már felháborított, amikor az iskola kapujában az egyik tanárnéni azt mesélte a barátnőmnek, hogy bizony nagyon nehéz az angol gyerekekkel, mert buták, nem tanulnak és soha nincs felszerelésük. A dolog igazságtartalmát nem is minősíteném, hiszen egy nemzetet butának tartani önmagában nagy marhaság. De kérdem én, hol fordulhatna elő Angliában, hogy egy tanár egy szülőnek mondjuk arról beszéljen, hogy a pakisztáni vagy a szomáliai gyerekek rémesek? Nem egy barátnőjének, négyszemközt, hanem egy szülőnek!!!!!
Számomra ez felháborító volt - de nyilván aki Magyarországról érkezik, az ebben nem feltétlen látja a rosszat. Hát ez a tanár véleménye, miért is ne mondhatná ki. És igen, a gyerek védje csak meg magát, ha bántja valaki és üssön vissza. A múzeumban meg igenis viselkedni kell és kész. Nincs ezen vita.
Ha valaki nem tapasztalta meg, hogy ezt nagyon-nagyon másként is lehet, akkor elképzelhető, hogy fel se tűnik neki. Hiszen így van mindez Magyarországon is. Megszoktuk, és bár nem feltétlen szeretjük, nem tartjuk igazán kirívónak. Mint ahogyan azt sem, hogy a WC-ben nincs WC-papír (Angliában mindig, mindenhol van!) vagy hogy romlott a fagyi, amit az étteremben adnak és olyan rossz, hogy még a fagylaltmániás gyerekeim se eszik meg. Vagy hogy rosszul adnak vissza, és hiába mondom, hogy ez nem stimmel, a korábban tíznyelven beszélő pincér hirtelen minden nyelvet elfelejt és el is tűnik az étterem mélyén, én meg végül megunom, mert azon a párcenten nem érdemes idegeskedni, hát hagyjuk a fenébe.
Persze nehéz ezekről a dolgokról beszélni, mert nem akarok én folyamatosan "bezzegangliázni". Látom én egyre jobban és pontosabban, hogy nincs itt sem minden rendben, nem tökéletes ez a hely sem, és ráférne jó pár változtatás. Meg hát Spanyolországban is annyi jó dolog van, amiért lehet lelkesedni. Arról nem is beszélve, hogy óriási ország. Az, hogy én mit tapasztaltam egy andalúziai iskolában, vagy múzeumban, az nem sokat jelent. Simán elképzelhető, hogy Madridban vagy Barcelonában sokezer kilométerre onnan, Spanyolország másik végében teljesen másféle tapasztalatokat is szerezhet az ember.
De ha valaki azt kérdezi, hogy vajon van-e esélye munkát kapni Spanyoltudás nélkül, akár mosogatást is, akkor nem tudom bíztatni. Mert szerintem nincs. Mert mosogatni elmegy fillérekért is a dél-amerikai, aki ráadásul perfekt spanyol, és a 30%-os munkanélküliség idején bizony még a tősgyökeres büszke Andalúzok is. És hogy mi a véleményem az oktatásról? Szar, elavult, frontális, unalmas. Pont olyan, mint Magyarországon. Vagy egy picit talán jobb, mert modernebbek a könyvek, a kötelező olvasmányok. De a digitális táblás-csoportmunkás-sokat dicsérő angolnak szerintem nyomába se ér. A lakások olcsóbbak - de az élet (különösen a tengerparthoz közel) drágább, mint Angliában. A ruha is. Az iskola is. Alapvetően az élet olyan másfél-kétszer olyan drága. De ha valaki orvos-programozó-vendéglátós, vagy van valami nagyon jó vállalkozási ötlete, azért nagyon jól meg lehet élni. És persze magániskolák is vannak - főleg angolok. Jóval megfizethetőbb áron, mint Angliában. És igen, a nyár, a tenger, a levegő az csodás. De családi pótlék, támogatás nincs. Nem hogy annyi, mint Angliában, de annyi se, mint Magyarországon. Viszont az egészségügyi biztosítás meg drága - különösen ahhoz képest, hogy Angliában elég egy lakcím és az ember bemegy a legközelebbi háziorvoshoz és már fogadják is. A vállalkozás költsége horror, az adó magas - pont mint Magyarországon, de ez is csak akkor háborítja fel az embert, ha nem tapasztalta meg korábban, hogy Angliában viszont tényleg elég egy kockás lap és egyedül is pillanatok alatt létre hozhat egy vállalkozást nulla költséggel. A NIE számról meg nem is beszélve, ami nélkül Spanyolországban semmit nem lehet csinálni, még netelőfizetést se lehet venni - de amit most már nagyon nem szívesen adnak külföldinek munkaszerződés vagy nagyon-nagyon vaskos bankszámla nélkül.
És hogy én ajánlanám-e Spanyolországot bárkinek is? Naná. Életem legszebb hónapjait töltöttem ott, és bár nem minden percét imádtam, azért gyönyörű emlékeim vannak. Hogy visszamennék-e? Bármikor. Fogok is, nem kérdés. Hiszen annyi szépséges részét nem láttam még. De azért azt tanácsolnám annak, aki oda akar költözni, hogy gondolkodjon, számoljon és sok-sok embertől kérjen tanácsot. Mert Spanyolország nem csak tengerpart és napsütés.

Nem akartam még befejezni ezt a blogot. Annyi mindent nem írtam meg még, aminek márpedig itt lenne a helye! Élmények, utazások, kirándulások, gondolatok. Attól tartok, elszalasztottam az alkalmat. Mostanra megfakultak az emlékek.


Az utolsó pár hétben (hónapban) már nem volt kedvem, időm, módom írni - pedig annyi minden történt velünk! Rengeteg helyen voltunk, sok dolgot láttunk, és gondolat is volt bőven a fejemben arról, milyen is az élet Spanyolországban. Volt abban jó is, rossz is - de az a kavargó gondolatörvény mostanra lecsillapodott. Távol van már Spanyolország, és most fél évvel később már másként gondolok az ott töltött időre. Olyan, mint egy nagy nyaralás. Tele vidámsággal, fényekkel, színekkel. Gyakran emlegetjük, milyen is volt Spanyoloszágban az élet - és furcsa módon, minél távolabb van, annál kevésbé emlékszem arra, ami nem volt jó benne. A rosszat pedig (ha volt is ilyen) egyszerűen elsodorta az idő. Ami nem is baj - ki akarna a rosszra emlékezni!
Non numero horas nisi serenas - Csak a derű óráit számolom. Ha egyszer majd, sok-sok év múlva, öregkoromban visszagondolok arra, milyen is volt a 2013-as év, az alább képek biztosan megjelennek majd a retinámon.

Január

Ilyen szülinapot előtte még soha nem ünnepeltünk. 40 éves lett a férjem és egy nagy tengerparzi piknikkel leptük meg. Január ide vagy oda - az idő gyönyörű volt, sok napsütés, kicsi szél. Az igazságnak azonban tartozom azzal, hogy elmondjam, tengerparton piknikezni hülye ötlet. Ahogy a gyerekek szaladgáltak, a pokróc és vele együtt az összes rajta lévő kaja csupa, csupa homok lett. A gyönyörű torta csak úgy ropogott a fogunk alatt, a felét ki is dobtuk - ehetetlen volt a sok homok miatt. A gyertyákat se nagyon tudtuk meggyújtani a nagy szépben. De azért nem bánom, hogy ott ünnepeltünk, mert hát kit érdekel egy szendvics és egy szelet torta, ha ott a tenger és lehet szaladgálni és lábat pancsoltatni és homokozni! Mindezt januárban...
Február

Ahogy nézem a fotókat - februárban elég otthon ülősek voltunk. Kevés fotó készült, főleg szülinaposak. Bíborkám 11 lett, Bende három. Esős, csúnya február volt - nem nagyon szerettem, és valahogy mindig hétvégén jött a zuhé, betegek is voltunk, így nem mentünk messzire, csak Malagába, a közeli nagyvárosba futottunk át néha kicsit sétálni és múzeumozni. A Picasso Múzeumról már írtam - a Zenemúzeumról még nem. Pici az egész - de sokféle hangszert lehet kipróbálni, dobok, gitár, hárfa, xilofon és kínai nagy gong is volt. Jó volt nézni, ahogy a gyerekek átszellemülten, érzéssel nyúltak a hangszerekhez. Nagyon boldogok voltunk aznap.

Március


 A jó idővel együtt megjött a kedvünk is a felfedezésekhez. Voltunk Nerjában, ami egy hatalmas cseppkőbarlang (őskori rajzok nélkül is érdekes hely) és Gibraltárra is elmentünk, ahol egy nagy majom ráugrott Borsi fejére, jó kis riadalmat okozva (azért ezek jó nagy állatok, ha harapnak, akkor abból könnyen lehet kórház) A nagy családi kedvenc azonban a Krokodilpark lett, ahol még simogatni is lehet ilyen picike kis vadállatokat. Még nem volt teljesen nyitva a park - a kinti medencékben nem volt állat, csak a belül, de az egész hely így is iszonyatosan izgalmas volt. Mondjuk nem vártam tőle sokat, mert valljuk be, a krokodil az állatkertek egyik legunalmasabb állata - naphosszat csak alszik. Itt azonban egy pasas beugrott közéjük és bottal piszkálta őket, így támadtak, sziszegtek, megpróbálták elkapni a pasit. Engem folyamatosan a szívinfarktus kerülgetett, biztos voltam benne, hogy a szemem láttára fogja felfalni egy vadállat, de természetesen a gondozó tudta mit csinál. Volt egy hatalmas, 70 éves példány is, azért azt ő is csak félve böködte. A krokodil pedig egészen sima, meleg, száraz és nagyon puha bőrű állat. Különösen a hasánál.

Április

Minden országnak megvan a maga szórakoztatási sajátossága. Angliában kastélyba kell menni, ha jól akar az ember szórakozni, Spanyolországban pedig állatkertbe. Ebben a hónapban újra elmentünk hát a delfin showra (a vendégeink kedvéért) de a nagy élmény a Farkaspark volt. Mivel a farkas nem szívesen produkálja magát, a show rész itt visszafogott volt (némi etetés) de eszméletlen sokat megtudtunk az állatokról.A legszebb képet azonban egy kicsi, hegytető álló középkori városkában készítettük, a neve Castleville volt. Kanyargós hegyi út vezetett a parányi kis városba. Félóra alatt körbejártuk az egészet - elképesztő, hogy boltok és lakások, házak is voltak ott, árnyas kertecskékkel. A kilátás fantasztikus volt. A lányok azóta is emlegetik, méghozzá úgy, hogy a hely, ahol élni szeretnének. Mert itt igazi várúrnők lehetnének - ahogyan a szíve mélyén minden lány az.

Május

Ebben a hónapban jártunk Afrikában, (Ceutában és Marokkóban) Granadában, Rondában, Antequerrában. De amiről nem írtam még - pedig imádtuk, az a Flamingópark. Ez amúgy nem igazi park, hanem természetvédelmi terület. Tehát ez azt jelenti, hogy a madarak messze vannak - és nem lehet közelről megnézni őket, mint a budapesti állatkertben. Merthogy ezek itt élnek, vadon. Van azért egy kis múzeum, meg kilátópont (távcső bérelhető). Feledhetetlen látvány, amikor egy-egy flamingócsapat elrepül az ember feje fölött.

Június

Ha őszinte akarok lenni, június már nem a legjobb kirándulóidő Spanyolországban. Nem véletlen, hogy a turisták nagy része inkább a strandolást és a tengerpartot választja. Mi is bevetettük magunkat a hűs habokba minden egyes nap, suli után. Végre kihasználtuk a medencét, ami a lakás mellé járt. A lányok megtanultak búvárkodni, békalábazni, és persze az úszótudományuk is sokat fejlődött. Ekkorra azonban már biztos volt - nem maradunk tovább, tehát amit meg akarunk nézni, azt most kell. Ebben pedig a meleg se akadályozhatott meg minket. Nem bántuk meg, mert így nem mulasztottuk el megnézni Cordobát és az ottani mecsetet. Szerintem ez Spanyolország legszebb és legegyedibb épülete. Soha, sehol nem láttam még ehhez hasonlót - hatalmas, mesebeli, misztikus. Bár szabad volt - mégis keveset fotóztunk. Egyszerűen nem érdekelt, hogy minden egyes apró részletet megörökítsek egy géppel. A szemembe, a szívembe, a lelkembe szívtam az egészet.

Július

Ez már a csomagolás és a visszaszámlálás hónapja volt. De abba a tíz napba, amit még itt töltötünk, belesűrítettük a pakolás mellé Sevillát, a Torcalt és persze az Alhambrát. Amikor életemben először jártam Spanyolországba, akkor úgy éreztem, hogy ez a világ legszebb épülete. Talán mert korábban semmit nem hallottam róla, így elvárásom se volt. Hagytam, hogy a hely elcsábítson és rabul ejtsen. Ahogy egymás után léptem a gyönyörű kertekbe, palotákba, úgy éreztem magam, mint aki az Ezeregyéjszaka egyik meséjébe csöppent. Most egy év Spanyolország, spanyol kertek, paloták tucatjai után már nem volt éreztem ugyanazt a döbbenetet, mint egykoron, de azért jó volt visszamenni. Jó volt ezt a sok-sok szépet megosztani a gyerekekkel. Jó látni, hogy az itt töltött egy év alatt mennyit nőttek, mennyit barnultak, mennyire boldogok és vidámak minden egyes képen. Örök élmény volt nekik ez az egy év, és kicsit sem bántam meg, hogy belevágtunk.